125 éve született Bay Zoltán, a világhírű fizikus, aki elsőként észlelte a Holdról visszaverődő rádiójeleket. Tudományos áttöréseit Újpesten érte el, itt zajlottak korszakos kísérletei. A második világháború alatt ugyancsak Újpesten mentette meg zsidó származású kollégáit a deportálástól.
1900. július 25-én, 125 évvel ezelőtt született Bay Zoltán, a világhírű fizikus, aki elsőként valósította meg a Hold radaros visszhangjának vételét. Tanulmányait Debrecenben és a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, majd berlini kutatásai után hazatérve Szegeden kezdett tanítani.
Később Újpestre került, ahol az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetőjeként otthagyta az egyetemet – döntése akkoriban nagy meglepetést keltett a tudományos világban. Bay azonban hitt abban, hogy csak ipari környezetben, korszerű felszerelésekkel és kiváló kollégákkal dolgozva valósíthat meg komoly fizikai kísérleteket.
Nemcsak kutatóként, hanem tudományszervezőként is maradandót alkotott, kezdeményezésére jött létre az első hazai atomfizikai tanszék a Műegyetemen, amelynek 1938-tól ő maga is tanára lett.
A második világháború idején a budapesti Egyesült Izzó műszaki fejlesztései közé tartozott egy korszerű radarberendezés megtervezése. Hasonló kutatások zajlottak ugyan Nyugat-Európa több országában is, de teljes elszigeteltségben, így a magyar műhelyek saját technológiai úton próbálták megoldani a feladatot. A második világháborús légitámadások kezdetével a fejlesztés még sürgetőbbé vált.
Bay Zoltánt azonban úgy vélte, a háborús környezet ellenére is lehetőség nyílhat tudományos eredmény elérésére. Ezért vetette fel azt a radikális ötletet, hogy rádiójeleket küldjenek a Hold felszínére, majd mérjék a visszaverődő jeleket. E gondolat vált a későbbi, nemzetközi szinten is egyedülálló magyar Hold-radarkísérlet kiindulópontjává. A megvalósítást azonban átmenetileg ellehetetlenítette a háború végső szakasza és Budapest ostroma.
Bay Zoltán, az újpesti lelkek megmentője
Eközben Bay Zoltán az Izzónál nemcsak tudósként, hanem lélekmentőként is helytállt. A német megszállást követően, miután a gyár vezetőjét, Aschner Lipótot letartóztatták és koncentrációs táborba hurcolták, Bay kapta meg a vezetői feladatokat. Az újonnan kinevezett igazgató mindent megtett zsidó kollégái és azok családjainak védelme érdekében. Bár tilos volt, fizetést biztosított az üldözötteknek, menleveleket próbált szerezni számukra, és segített rejtőzködniük. 1944 novemberében pedig személyesen ment ki a pályaudvarra, hogy néhány munkatársát lehozza egy deportálásra induló vonatról. Embersége nem maradt elismerés nélkül, hiszen a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet 1998-ban a „Világ Igaza” címmel tüntette ki.
A holdradar atyja
A háborút túlélő kutatócsoport tagjai hamar újraszervezték munkájukat: összegyűjtötték a megmaradt eszközöket, és folytatták kísérleteiket. Ennek eredményeként 1946. február 6-án elsőként sikerült egyértelműen észlelniük a Hold felszínéről visszaverődő rádiójeleket – ezt a mérföldkövet ma is az aktív űrkutatás egyik legelső lépéseként tartja számon a nemzetközi tudományos közösség.
Bay Zoltán eközben a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként aktívan részt vett a hazai tudományos élet formálásában. A politikai klíma azonban kedvezőtlen fordulatot vett, hiszen a nyugati tulajdonú vállalatokkal szembeni kampány az Egyesült Izzót sem kerülte el. Bay, mint a túlnyomórészt amerikai érdekeltségű cég vezérigazgatója, a hatóságok célkeresztjébe került, az államvédelmi szervek kihallgatták.
Hiába kínáltak neki előkelő tisztséget – a párttagságért cserébe akár a Magyar Tudományos Tanács élére is kerülhetett volna –, Bay inkább a távozás mellett döntött. 1948-ban elhagyta az országot, és elfogadta a George Washington Egyetem professzori felkérését. Amerikában élt és dolgozott további 44 éven át, egészen haláláig. Hazaszeretete azonban nem halványult el, végakarata szerint hamvait hazaszállították, hogy szülőföldjén nyugodhasson.
Kép forrása: MTA