A Szent István téren emlékezett 1956 hőseire az önkormányzat. „Őértük is tesszük, hogy megőrizzük a méltóságunkat, a szabadságunkat, olyan közösséget és olyan jövőt építünk, amelyben szeretünk élni” – mondta napjainkra utalva Wintermantel Zsolt ünnepi beszédében.
A megemlékezés Vörösváry Márton hegedűszólójával kezdődött, majd Mári József, Újpest diákpolgármestere Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szavalta el a több száz fős hallgatóságnak.
– 1956. október 23-án a magyarok országszerte visszanyerték emberi méltóságukat, és újjáélesztették nemzeti méltóságukat – vette át a szót Wintermantel Zsolt. A polgármester hozzátette, a magyar nemzet méltóságát a két világháború, Trianon, a horogkereszt és a vörös csillagok egyaránt szétzúzták.
– A forradalmárok, bár ekkor még ők sem tudták, nagy szolgálatot tettek a világnak. Bebizonyították, hogy a kommunizmus valójában állami terror, diktatúra, amivel nem lehet kiegyezni. A leváltott garnitúra a hatalmat visszavette ugyan, de az erkölcsi győzelem a forradalomé maradt és a világ is elkezdett másképp gondolkodni a kommunizmusról – mondta.
John F. Kennedy szavait idézve megjegyezte, „Nincs még olyan nap a történelem kezdete óta, amely világosabban mutatta volna, hogy az ember szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan, bármekkora is a siker ellen ható túlerő.”
– Azért jöttünk ma össze, hogy elődeinkből erőt merítsünk a ma küzdelmeihez – tette hozzá.
A forradalom mai vonatkozásában arról beszélt, hogy annak idején a magyarok mindössze két nap alatt indították újra a termelést és kezükbe vették jövőjüket, tudván, másra nem számíthatnak. Kiemelte: így történt mindez ma Újpesten is, amikor átvették a Szakrendelőt és nekiláttak a felújításának, vagy amikor egy minden tekintetben újpesti uszodát kezdtek el építeni, és mindeközben aktív közösségi életet szerveztek a városba.
– Újpest szlogenjéhez hasonlóan elődeink sem akartak mást, mint egy olyan Magyarországot, ahol szeretünk élni – zárta gondolatait.
A beszéd után a polgármester dr. Tahon Róbert jegyzővel közösen helyezte el az emlékezet virágait a Városháza emléktábláinál. Őket követve a pártok képviselői, Újpest díszpolgárai és a civil szervezetek is koszorúval, gyertyagyújtással emlékeztek az 56-os hősökre. Az Újpest FC nevében dr. Gyarmati Eszter ügyvezető, a sportolók nevében pedig Újpest legfiatalabb díszpolgára, Dombi Rudolf rótta le kegyeletét.
Végezetül a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) Újpesti Szervezete oklevelet adott át Wintermantel Zsoltnak.
Az 1956-os megemlékezések Sebestyén Márta és Andrejszki Judit 19 órakor az Egek Királynéja templomban kezdődött koncertjével zárultak, amelyet az orgona felújítása javára rendeztek.
M. Orbán András
Wintermantel Zsolt beszédét az alábbiakban olvashatják
„A város tündökölt a boldogságtól. […] Aki nem volt ott végig, semmiféle költői képzelőerővel, forradalomért lüktető szívvel, akár lángelmével sem tudhatja felfogni, mi volt ez. Én sem tudtam volna előre elképzelni, hogy milyen ez a boldogság, amivel az ember járt Budapest utcáin – mert nem ismertem, egyszerűen fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen boldogság. […] nem bátor elszántság, nem hősies vakmerőség, hanem ez van a szemükben: boldog megkönnyebbülés. Mennek együtt vagy külön, mély, boldog nyugalommal neki a tankoknak, a rájuk célzott ágyúknak, gépfegyvereknek. Semmi nem drágább nekik, mint a visszanyert emberi méltóságuk.”
Ottlik Géza írja le regényében ezekkel a szavakkal azt, ami 56 esztendővel ezelőtt történt Magyarországon.
1956. október 23-án itt, Budapest Belvárosában, Budán és Újpesten, Szegeden és Debrecenben, és szerte az országban a magyarok visszanyerték emberi méltóságukat, és visszaszerezték, vagy inkább újjá élesztették nemzeti méltóságukat is. A magyar nemzet méltóságát, amit a XX. század történelme két világháborúval, Trianonnal, horogkeresztekkel és vörös csillagokkal szétzúzott.
„A világ szeme rajtunk”
„Magyarok! Vigyázzatok! Őrizzétek meg a forradalom tisztaságát. A világ szeme rajtunk. Csodálja forradalmunk tisztaságát. Ne essék rajta folt!”
Ilyen üzenetekkel bíztatták egymást a forradalom napjaiban. Ezek voltak ők. Az 56-os magyarok, akiknek semmi sem lehetett drágább, mint emberi méltóságuk és nemzetük méltósága.
Sem ők, sem a nyugati világ nem tudta akkor még, hogy mekkora szolgálatot tettek az egész világnak.
1956, a magyar forradalom, a magyarok méltóságteljes és hősi helytállása szolgáltatta a hiányzó bizonyítékot a nyugati világ számára a kommunizmussal szemben. Bebizonyította, hogy a kommunista ideológia és a szocialista rendszer a gyakorlatban nem más, mint állami terror, veszedelmes diktatúra, amellyel nem lehet együtt élni, nem lehet kiegyezni.
Ez volt az első perdöntő bizonyíték, ami után ép ésszel nem lehetett kételkedni tovább, nem lehet ártatlan utópiának gondolni a kommunista doktrínát. A téveszme végleg megdőlt, az illúzió szertefoszlott.
Diktatúra és megszállás
Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a megvalósult szocializmus embertelen diktatúra volt, a Szovjetunió pedig közönséges megszálló.
Az idegen katonák fegyverei leverték a szabadságharcot és visszahelyezték a hatalomba a leváltott garnitúrát. A leváltott garnitúra azonban csak a hatalmat tudta visszavenni, magát a változást nem tudta többé meg nem történtté tenni, mert az erkölcsi forradalom győzött. A mi forradalmunk leleplezte a kommunizmust és a Szovjetuniót, megváltoztatta a világ véleményét a kommunizmusról.
Megváltoztatták a világot
A forradalom elfojtása után, a híres író, Alberto Moravia azt a javaslatot tette a világ országainak, hogy azokat az utcákat, ahol szovjet nagykövetség van, mind kereszteljék át “a legyilkolt magyarok utcájának”. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy a világ, és Európa is akkor kezdett ráébredni az igazi veszélyre.
És nem Moravia az egyetlen. Számtalan világhírű, nemzetközi tekintélyű politikus, író, művész és gondolkodó megnyilatkozása teszi egyértelművé, hogy 1956-ban a méltóságukat visszaszerző magyar forradalmárok megváltoztatták a világot.
John F. Kennedy a magyar forradalomról így beszélt. „Nincs még olyan nap a történelem kezdete óta, amely világosabban mutatta volna, hogy az ember szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan, bármekkora is a siker ellen ható túlerő…”
Fölnézett rájuk a világ
Ők, a magyar forradalmárok voltak azok, akikre akkor fölnézett a világ. Ők voltak azok, akik győzni akartak, és tisztán akartak győzni. Akik nem hagyták lebeszélni magukat arról, hogy Magyarországot naggyá tegyék. Akik kézzel másolták a 16 pontot, amit a nyomdák nem voltak hajlandók kinyomtatni.
Ők voltak, akik szembeszálltak a Szovjet birodalommal. Ők voltak, akik a Kossuth téren, amikor Nagy Imre úgy kezdte a beszédét, hogy elvtársak, akkor azt felelték: „nem vagyunk mi elvtársak”.
Ők a mi szüleink, nagyszüleink.
És mi vagyunk azok, akik úgy gondoljuk, hogy örökösei vagyunk az ő küzdelmüknek és méltóságuknak. Mi vagyunk azok, akik őket tekintjük példaképnek, és rájuk akarunk hasonlítani.
Azért jövünk össze minden évben ezen a napon, hogy rájuk emlékezve erőt merítsünk a magunk küzdelmeihez. Az ő harcukat nekünk már nem kell megvívnunk, az ő nagy és szent céljuk, Magyarország szabadsága és függetlensége teljesült.
Most azért vagyunk itt, mert ahhoz kell erőt gyűjtenünk, hogy véghezvigyük azt, amit ők akartak véghezvinni a győzelem után.
Csak magukra számíthattak
A magyarok 1956-ban mindenütt országszerte azonnal munkához láttak. Két nap alatt megszervezték a munkát az üzemekben, gyárakban, intézményekben, hivatalokban és újraindították a termelést. Saját kezükbe vették az életük, jövőjük alakítását, mert tudták, másokra nem számíthatnak, csak magukra.
Ebben kell nekünk, mai magyaroknak követnünk őket. Ezt a példát igyekszünk követni mi itt, Újpesten is. Mi sem várunk másokra, kezünkbe vettük a jövőnk alakítását. Átvettük és felújítottuk a főváros által több évtizeden át elhanyagolt szakrendelőnket. Saját erőből új uszodát építünk, ami régivel ellentétben immár teljesen, mindenestül Újpesté, az újpestieké lesz.
Fölpezsdítettük a közösségi életünket, rendszeresen találkozunk egymással egyre többen és többen, hogy megmutassuk, Újpest az a hely, ahol szeretünk élni.
Mert összetartó, jó és erős közösség a miénk, amelybe jó dolog, öröm és büszkeség beletartozni.
Ebben vagyunk mi hű követői az 56-os hősöknek. Ők sem akartak más, mint olyan Magyarországot, ahol szeretünk élni.
Soha ne feledjük
Ezért soha ne feledjük azt, hogy kik voltak ők, az 56-os magyarok, és kik vagyunk mi, az ő utódaik. Soha ne felejtsük el, hogy őértük is tesszük, nekik is tartozunk azzal, hogy megőrizzük a méltóságunkat, a szabadságunkat, ott ahol vagyunk, a magunk otthonában, családjában, a magunk utcájában, városában olyan közösséget és olyan jövőt építünk, amelyben szeretünk élni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! – zárta beszédét Újpest polgármestere.