A Ghymes együttes huszonöt évvel ezelőtt egy felvidéki művelődési táborban mutatkozott be először, majd eltelt néhány év, és már több ezren tapsoltak a zenekarnak. Az együttes népzenei, és jazz-elemekkel dúsított, közép-európai gyökerekre épülő muzsikáját számtalan díjjal ismerték már el, s nemcsak a magyar ajkú területeken.
Normal
0
21
false
false
false
HU
X-NONE
X-NONE
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
– Huszonöt éves a zenekar, s ebből az alkalomból fergeteges koncertet adtak idén januárban a Papp László Budapest Sportarénában. Hogy emlékszik vissza a kezdetekre? – kérdeztük Szarka Gyulát, a zenekar vezetőjét.
– A Ghymes többi tagjával a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán ismerkedtünk meg. Kezdetben rockot, komolyzenét játszottunk, végül rátaláltunk a közös nevezőre, a népzenére, és a népzenére épülő hangzásvilágra. 1984-et írtunk. Egy szép májusi nap volt az első igazi, közönség előtti megszólalásunk. Leszúrtunk néhány karót a földbe, arra erősítettük rá a mikrofont, és belekezdtünk…
– Ekkoriban még népdalokkal léptek fel, de egy idő után már saját dalokkal is bemutatkoztak.
– Ez viszonylag hosszú folyamat volt, de úgy érzem, nem is választható szét a két irány. Mindig ösztönösen szerettünk játszani, átélve és felhasználva a népzene szépségeit. Az elejétől fogva volt bennünk késztetés arra, hogy saját dallamokat és szövegeket is bemutassunk, sőt, az első lemezünkre is felkerült néhány ezek közül.
– Mit tartottak igazi áttörésnek a pályafutásukban? Amikor országosan ismertté váltak?
– Valójában sosem éreztük azt, hogy „beértünk”. Nem volt hirtelen-jött, nagy, látványos siker, szép lassan érkezett el minden hozzánk. Talán akkor tapasztaltuk meg először a népszerűséget, amikor rendszeresen játszani kezdtünk a Fonóban – a Rege és a Tűzugrás című lemezünk megjelenése után -, majd amikor országos turnéra indultunk.
– Talán 10 éve láttam először egy koncertjüket Budapesten, a Bazilikánál. Nagyszerű volt látni, hogy gyerek és szülő együtt énekelte a dalaikat. Mi a titkuk?
– Erre mi is rácsodálkozunk, mivel nem tudjuk a titkot… Pedagógusok vagyunk, ezért a gyerekek kezét sosem engedtük el még zenészként sem. Nagyon örülünk, hogy több generáció is érzi a zenénket, és rendkívül fontosnak tartom, hogy a kárpát-medencei dallamokat is megismerjék a gyerekek. Azt hiszem, a titok nem is bennünk van, hanem a dalokban, a művészetben.
– Most Újpesten is a legkisebbeket fogják elvarázsolni.
– Minden gyerekkoncertünk mozgalmas, és igyekszünk minden kisgyereket „megénekeltetni”, bár jön az magától. Ők még szeretnek közel kerülni a csodákhoz, élvezik az együtt-éneklést, a táncolást, a tapsolást, a játékokat. A fellépéseink a zenélés öröméről szólnak. A koncert természetesen a két gyereklemezünk, a „Bennünk van a kutyavér”, és a „Csak a világ végire” című albumok anyagára épül.
– A pedagógiai tapasztalataikat is hasznosítják a fellépéseken?
– Magam öt évig tanítottam, testvérem, Tamás is, de a koncerteken nem tanítunk. Minek is? Az ösztönösségben hiszünk. Az a jó, ha a gyerekek lazán énekelnek, örülve a hangok, szavak játékosságának, átélve a zene adta boldogságot. Annyi pedagógia azért van a dologban, hogy szeretnénk minél több dalt megismertetni velük, hiszen nincs is annál szebb, mint egy tábortűz körül ülő, együtt éneklő társaság; sajnos lassan elfelejtjük a dalainkat, az ősi szépségeket, a hagyományokat, a gyökereket. Azt gondolom, ez rossz irányba vezet. Tanítóként is azt vallottam, először szeressék meg az éneklést a gyerekek, érezzék meg azt a lelkükkel. A szolfézs, meg az elmélet majd jöhet utána.
(Ghymes koncert: augusztus 30, vasárnap, 10:30)