Mind a négy gyertya lángja fellobbant az adventi koszorúkon. Ebből az alkalomból Zámbó András református lelkésszel az ünnepi várakozás lényegéről, az adventi időszak megéléséről beszélgettünk, valamint visszatekintettünk az elmúlt hónapokra – mérlegre helyezve a gyülekezet idei tevékenységét. De terveiről is beszélt az Újpest Médiának.
„Advent időszaka az elcsendesedés, az elmélyülés időszaka. Ám én hiszem és vallom, hogy az elmélyülés nem lehet kampányszerű, nem csak az adventi időszakban fontos, bár ilyenkor jóval hangsúlyosabb” – mondta Zámbó András, aki elmesélte, hogy amikor a gyermekei még kisebbek voltak, otthonukban, a karácsony előtti hetekben az adventi kalendárium fontos kelléke volt a csodavárásnak. Ám ahogy a gyerekek nagyobbak lettek, a kézzelfogható ajándékok elmaradtak és inkább a családi beszélgetések kerültek előtérbe. Fontosabb lett számukra is az egymásra figyelés. Ennek jegyében készültek az ünnepre otthon, családi körben és a gyülekezetben is.
„Bár minden vasárnap ünnep itt, a káposztásmegyeri templomban, amikor találkozhatunk, de advent időszakában a szokásos események, találkozók mellett hangsúlyosabbak a lelkigyakorlatok, a beszélgetések. Ezúttal is megrendeztük a gyermekek karácsonyát – több turnusban, korosztályos csoportonként – szép ünnepi műsorokkal, és igazán különleges előadásokkal. A gyerekek a Megváltó születésének történetét új köntösbe öltöztetve idézték fel. Emlékszem, volt olyan év, amikor görkorcsolyás–mobiltelefonos angyalok is szerepeltek a történetben, vagy bemutatták, görbe tükröt tartva elénk, hogy egyes családok hogyan élik meg a karácsonyt. Volt – idén először – éjszakai felolvasásunk is, és volt az elmúlt évekhez hasonlóan sok baráti-lelki beszélgetés, áhítattal egybekötött kreatív foglalkozás. Természetesen minden összejövetel célja az volt, hogy Isten felé forduljunk, és odafigyeljünk egymásra” – hangsúlyozta Zámbó András, aki elmondta azt is, hogy ezek a napok lehetőséget teremtettek arra is, hogy mérlegre helyezve a 2025-ös év eseményeit és történéseit végiggondolja, hogyan valósult meg a közösségépítés az elmúlt időszakban. Ez pedig szükséges a folytatáshoz, vagy éppen az új irányok kijelöléséhez.
„Én úgy érzem, hogy jó úton járunk, és erre nagyon sok visszaigazolást kaptam 2025-ben. Ilyen volt számomra az, hogy a gyülekezeti táborunkban, amit 34 évvel ezelőtt indítottunk, és évről évre nagyobb létszámmal rendezünk meg, idén már 330-an voltunk. Igazi ünnep volt húsvétkor és pünkösdkor a konfirmáció, amelyen ezúttal 25 fiatal vallotta meg közösségünk előtt saját hitének történetét. Munkánk gyümölcsét jelzi az is, hogy ifjúsági csoportjaink működése mára példaértékűvé vált, modellként szolgál a hasonló gyülekezetek számára.”
Zámbó András az eredményeket sorolva kiemelte azt is, hogy egy évtized után megújult kiadásban jelent meg saját gyülekezeti énekeskönyvük, ami református és felekezetközi énekek gyűjteménye, és amit különleges örömzenével ünnepeltek meg. Kapcsolatépítés terén is sikerült eredményeket elérniük, így már nemcsak nepáli, holland, kárpátaljai, erdélyi, dán, amerikai és angol testvérgyülekezetük van, hanem – ahogy mosolyogva mondta – „lett testvérgyülekezetünk is lett.” Örömmel idézte fel az Újpestért Díj átvételét is. Erre idén augusztusban, a Városnapok keretében került sor.
„Én nem vagyok egy ünneplő típus, az ilyen díjak, bevallom, zavarba ejtenek, de nagyon megtisztelő, hogy érdemesnek tartottak erre a kitüntetésre, ami tulajdonképpen az egész gyülekezet munkájának az elismerése. Nekem és a munkatársaimnak is megerősítést ad a folytatáshoz” – fogalmazott a díjjal kapcsolatban. A következő évre vonatkozóan legfontosabb célként az eddigi munka folytatását említette.
„Továbbra is a személyes hitre és törődésre helyezzük a hangsúlyt, összetartó közösséget építünk, ahol az emberek megértésre, befogadásra találnak. Már a Bőröndös utcai templomunk tervezésénél azzal számoltunk, hogy a közösség létszáma, amely jövetelünkkor közel 100 fő volt, lendületes növekedésnek indul. És ez így is történt, hiszen ma már több százan vagyunk, a gyerekektől kezdve egészen a szépkorúakig, csak a hittanos gyerekeink hatszázan vannak. Itt minden korosztály megtalálja a helyét” – mondta, majd hozzátette: a közösség terjeszkedésének új lehetőségeit keresik. De vannak egyéb elképzeléseik is.
„Látok hiányosságokat, ezért szeretnénk új utakon is elindulni. Szeretnénk lelki megerősítést, mennyei reménységet adni a kórházban fekvőknek, nagyobb odafigyeléssel fordulni időseink felé, és tervezzük egy mentálhigiénés központ kialakítását is” – mondta a református lelkész, aki elárulta azt is, hogy a tervezés mindig közös munka. És ezt segíti az adventi elcsendesedés, az egymásra figyelés is, az, hogy megértjük, mi is az igazi ajándék.
„Ahogyan Pál a korinthusiakhoz írt levelében áll: Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. Azaz, Isten Jézus Krisztus személyében önmagát adta nekünk, és ez az igazi ajándék. Aki befogadja Jézust a szívébe az meggazdagszik, ajándékká válik és másokat is gazdagítani kezd“ – zárta gondolatait Zámbó András áldott ünnepet kívánva az újpestieknek.
BK