Jelenlegi fizetőeszközünk, a forint, immáron 79 éve van forgalomban. A második világháborút követő hiperinfláció miatt 1946. augusztus 1-jén vezették be a pengő helyett, ezzel stabilizálva az ország pénzügyi helyzetét.
A forint bevezetését megelőző időszakban példátlan gazdasági és társadalmi káosz uralkodott hazánkban. A háborús pusztítás nyomán a társadalmi struktúrák meggyengültek. Az országban alig maradt termelőeszköz, vetőmag vagy használható infrastruktúra, az állam bevételei pedig a kiadásoknak csupán töredékét fedezték.
Az egekbe szökő infláció elképesztő mennyiségű készpénzforgalmat eredményezett, ám a pénzkibocsátás már nem tudta követni az árak növekedésének ütemét. Az infláció önmagát gerjesztő, irányíthatatlan folyamattá vált, amely végül elkerülhetetlenné tette egy új, stabil fizetőeszköz bevezetését – így született meg 1946. augusztus 1-jén az újkori magyar forint.
Az új pénznem, a forint bevezetésével sikerült stabilizálni az ország gazdaságát, és azóta is megszakítás nélkül hazánk törvényes fizetőeszköze. A bevezetése azonban nem csupán gazdasági, hanem komoly politikai jelentőséggel is bírt, hiszen az újjászülető pénznem a háború utáni újjáépítés és gazdasági konszolidáció jelképévé vált. Ehhez hozzájárult a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékának hazaszállítása is, amely fedezetet biztosított az új pénzhez.
Az új magyar forintot 1946-ban kezdték kibocsátani, amelynek akkor még váltópénze is volt: a fillér. Évtizedeken át a fillér is a mindennapi pénzforgalom részét képezte, ám jelentősége fokozatosan csökkent, és 1999-ben hivatalosan is kivonták a forgalomból.
A forint történetének következő fontos mérföldkövét az 1997-től bevezetett új bankjegysorozat jelentette, amely korszerűbb megjelenést és modernebb technológiai elemeket hozott. A Magyar Nemzeti Bank ezt a sorozatot 2014 és 2019 között teljeskörűen megújította, elsősorban a hamisítás elleni védelem erősítése érdekében. Az új bankjegyek nemcsak biztonságosabbá, hanem esztétikailag is modernebbé és egységesebbé tették hazánk készpénzállományát.
700 éves I. Károly aranyforintja
Bár a ma használt forint csupán 79 éves múltra tekint vissza, az első magyar forint története jóval korábban kezdődött. A fizetőeszköz a nevét Firenze városáról kapta, ahol már 1252-től vertek aranypénzt – ezek a „florentinusok” ihlették a középkor egyik leghíresebb aranyérméjét. I. Károly király felismerte, hogy a gazdasági stabilitás és a királyság megerősítése elképzelhetetlen egy megbízható, értékálló aranypénz nélkül. Éppen ezért 700 évvel ezelőtt, 1325-ben a firenzei mintát követve bevezette a Magyar Királyságban az aranyforintot, amely hamarosan megbecsült és széles körben elfogadott fizetőeszközzé vált egész Európában. Elődeink akkori fizetőeszköze értékállósága és aranytartalma miatt sokáig a magyar gazdaság egyik alappillére volt.
