79 éves Göröcs János, az újpesti legenda

Titi bácsi 1956-ban mutatkozott be a Vasas Izzó NB II-es csapatában, innen 18 évesen került az Újpesti Dózsához, amelyhez 15 évig hű maradt. Az Újpesttel ötszörös magyar bajnok és kétszeres kupagyőztes lett. Az 1961-1962-es KEK kiírásban a sorozat gólkirálya volt, miközben a csapat egészen az elődöntőig jutott. Az 1968-1969-es VVK szezonban az Újpest a döntőben a Newcastle Uniteddel szemben maradt alul. A magyar labdarúgó-válogatottban 1958 és 1970 között 62 alkalommal szerepelt és 19 gólt szerzett. 1960-ban a római olimpián a bronzérmes csapat tagja volt, 1962-ben a chilei világbajnokságon ötödik helyezést ért el a válogatottal.

Göröcs János 1974-ben kezdte edzői pályafutását. Először Újpesten volt az ifjúsági csapat trénere, 1976-tól évekig Kuvaitban dolgozott utánpótlásedzőként. 1985 és 1988 között az Újpesti Dózsa vezetőedzőjeként irányította a lila-fehérek gárdáját. Az 1986-1987-es idényben második helyen végzett a csapata, és MNK győztes lett, a következő szezonban a bronzéremig jutott az Újpest a bajnokságban. Összesen 93 mérkőzésen ült az újpesti kispadon.

– Hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Gánton születtem, de hamar Újpestre költöztünk, s mint minden gyermek, mi is egész nap fociztunk. A Jutagyár meccseire rendre kijártunk, ahol kapura lehetett lőni a félidőkben. Egyszer odajött hozzám valaki, 10 éves lehettem, kérdezték, nem akarok-e a csapatban játszani, persze igent mondtam. Innen kerültem aztán a Vasas Izzóba, ahonnan az Újpesti Dózsába igazoltam. Elmondhatom, alig tizennyolc évesen teljesült az álmom, labdarúgó lettem Újpesten.

– Milyen érzés volt az akkori Dózsához kerülni?
– Szinte fel sem tudtam fogni, mibe csöppentem, hatalmas dolog volt, főleg, hogy lakás is járt a leigazolásomhoz. Szerény körülmények között éltünk előtte, egy szoba-konyhában laktunk heten, s hirtelen szerződést kaptam egy olyan patinás klubnál, ahol Szuszáékkal futballozhattam együtt. Nem is mertem eleinte tegezni a nagy öregeket. Szűcs Gyula volt az edzőnk, talán neki is köszönhetem, hogy a többiek is hamar befogadtak. Szusza Ferenc csodálatos ember és kiváló labdarúgó volt, mindenki példaképe. Később a csapattársból edzőm is lett, irányítása alatt én voltam a jobbösszekötő, Benét és Dunait irányíthattam, ők pedig rugdosták a gólokat.

– Kétszer nyert magyar kupát, 5-szörös magyar bajnok, emellett 9 alkalommal volt olimpiai és 62-szer felnőtt válogatott. Mi a legkedvesebb emléke?
– Minden győzelem, és valamennyi bajnoki cím. És az edzőtáborokat is nagyon szerettem, az Újpesttel mindig Tatára mentünk. Más sportág képviselőivel, világ- és Európa-bajnok sportolókkal találkoztunk, kipróbáltuk egymás sportját, fogadásokat kötöttünk és persze a tréningeket is elvégeztük becsülettel. Barátságokat kötöttünk, olyanokat, amelyek a mai napig is tartanak.

Sikerei, díjai
Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka (1985)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Újpest díszpolgára (2008)
Budapest díszpolgára (2012)
A Magyar Érdemrend középkeresztje (2015)
Az MLSZ Életműdíja (2016)

Eredményei játékosként
Olimpiai bronzérmes (1960, Róma)
Világbajnoki 5. (1962, Chile)
Magyar bajnok: (1959-1960, 1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972)
Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1969, 1971) VVK 2.: (1968-1969)
KK győztes: (1973, 1974)
Edzőként
Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1987)