Vízkereszt napja minden évben január 6-ra esik, ez nem mozgó ünnep. Ez az a nap, amikor a keresztény hagyományok szerint véget ér a karácsonyi ünnepkör. Minden bizonnyal sok családban a karácsonyfa leszedése most hétvégén, még vízkereszt előtt megtörténik, ám azok, akik tartják a hagyományokat, ezen a napon bontják a fát. Ám nem ez az egyetlen népszokás, illetve hagyomány, ami vízkereszthez kapcsolódik.
Az ünnep liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.
A vízkereszt ünnepe három jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, Jézus megkereszteltetését, valamint csodatételét a kánai menyegzőn.
Vízkereszt napja sokak számára egy szokásról ismert: ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát, mivel ezen a napon ér véget a keresztény hagyományok szerint a karácsonyi ünnepkör. Ez azt is jelenti, hogy vízkereszt után veszi kezdetét hagyományosan a farsangi időszak.
Az ünnepi szokásokhoz tartozik, hogy ezen a napon még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették. Egy ágacskát megtartottak, és a szentkép mögé tűztek, hogy így védekezzenek a gonosz ellen.
Szokás volt a csillagozás vagy háromkirályjárás, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg, legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe.
Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár).
BK