Az Újpesti Roma Önkormányzat felejthetetlen koncertet szervezett december 11-én a Polgár Centrumban. Az Új Generáció nevet viselő romazenekar világhírű zenészekkel: Kathy Horváth Lajos Jehudi Menuhin-díjas hegedűművész és Páva János nótaénekes közreműködésével cigány dalokat, magyar nótákat és klasszikus zenei feldolgozásokat adott elő; Szakcsi Lakatos Béla Kossuth-díjas jazz-zongorista pedig az egykori világhírű prímás, Járóka Sándor emléke előtt improvizációs játékkal tisztelgett.
Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-style-parent:””;
font-size:10.0pt;”Times New Roman”;}
A két művész szavak nélkül érti meg egymást igazán: a dallamok, a zene, a hangok játékával; de velük beszélgetni is felejthetetlen élmény volt. Asszociáltak, meséltek, dicsérték egymást és a többi zenészt, az improvizáció pedig a beszélgetés alatt is folytatódott…
– A jazz műfajához kötjük általában az „itt és most” varázsát. A mai koncerten bebizonyosodott: nemcsak a jazzre érvényes az improvizáció.
Kathy Horváth Lajos: – Bizony, a cigány-, de a klasszikus zene is teret ad erre. Ez utóbbiba is bele lehet vinni modern hangzásvilágot. Miért is ne? A ma este fellépett Új Generáció Zenekar, amely főleg fiatal cigányzenészekből áll, új stílust is képvisel mindamellett, hogy őrzi a gyökereket, a hagyományokat. Generációváltás van a művészeten belül is, nemcsak a világban. Szükség van rá. Alkalmazkodnunk kell a fiatalok gondolkodásához, igényéhez, hiszen változik a világ, változik a zene.
Szakcsi Lakatos Béla: – A háború előtt rengeteg cigányzenekar létezett, és ezek között több, nagy létszámú zenekar. Klasszikus zenét, cigányzenét, magyar nótát játszottak… hatalmas tehetségekről beszélünk. Sok régi zeneszerző, például Brahms beleszőtte műveibe a cigányzene motívumait, sokukat megihlették a dallamok, a történetek. A cigányzenének jelentősége volt. Voltak persze már akkor is kisebb kocsmazenekarok, amik inkább a könnyedségre, a szórakoztatásra helyezték a hangsúlyt. Sajnos az elmúlt évtizedekben szinte csak ez maradt életben. Fel kellene élesztenünk – és ezt kötelességünknek érzem! – a régi, nagy zenekarokat.
– Elmosódtak ma este a műfaji határok. Egyikük klasszikus zenét játszott, másikuk egy roma dalra improvizált…
Szakcsi Lakatos Béla: – Ugyan, csak leültem eljátszani egy darabot…
Kathy Horváth Lajos: – De milyen zseniálisan… Amúgy igaza van, összekapcsolódnak a műfajok. Ez a fiatal romazenekar, akiknek segítem a működését – a Napház Kulturális Intézmény igazgatójaként helyszínt biztosítok nekik -, jazz-t is játszik, például Winand Gábort és Szőke Nikolettát kísérik.
Szakcsi Lakatos Béla: – Meggyőződésem, hogy elsősorban a tradicionális zenét kellene pódiumra varázsolniuk. Mert igény van rá. A cigányzenészeket ösztönösség és lelki szabadság jellemzi, ami teljesen egyedi és megismételhetetlen; a zsigereinkben van a ritmus, a dallam. Nem tudom, mitől van ez így… talán a kultúrák keveredése miatt? Vagy az életszeretet, a lelki szabadság az ok?
Kathy Horváth Lajos: – És azt se felejtsük el, rengeteg fiatal romazenész klasszikus zenét tanul. Egész egyszerűen szükségük, szükségünk van a muzsikára.
– A koncert a következő nevet kapta: „A magyar nótától a klasszikus zenén át a jazzig”. Mégis, milyen kapcsolódási pontok vannak a műfajok között?
Kathy Horváth Lajos: – A zene szeretete. A tehetség. Az ösztönösség. Az adni akarás.
Szakcsi Lakatos Béla: – Tudni kell újítani, kirándulni más területekre is; játszottam már fúziós jazzt, most világzenével foglalkozom. Ugyanígy megvannak a cigányzene alapjai is, aztán hogy ki merre fordul, ki milyen műfajjal kacsint össze, már stílus- és személyiségfüggő. Nyitottnak kell maradni.
– Két műfaj, két művész, egy színpad… hogy érezték magukat a másik játékának hallgatása közben?
Kathy Horváth Lajos: – Nemcsak én, a kritikusok is imádják Béla zenéjét. Volt szerencsém együtt dolgozni vele, 2001-ben megjelent egy közös albumunk, „In one breath” címmel. Eddig is volt közös témánk, ezután is biztosan lesz.
Szakcsi Lakatos Béla: – … azt írta rólam egy kritikus egyszer: bármilyen zenét játszom, valahol az mindig cigányzene marad. Erre büszke vagyok. Egyébként nagyon szeretem, ahogy Kathy Horváth Lajos klasszikus módon játszik cigányzenét…
Kathy Horváth Lajos: – … Szakcsi pedig a jazz eszközeivel mutatja azt be…
– Önök szerint mi lesz a fiatal zenészek sorsa?
Szakcsi Lakatos Béla: – Szerintem bajban lesznek. Mondtuk, változik a világ, nehezebb az élet, persze nemcsak a zenészeké. Pont ezért remélem, hogy megőrzik azt a lelki szabadságot, ami jellemző rájuk. Csak így maradhatnak ösztönös, kreatív, a világra nyitott művészemberek, akik ámulatba ejtik a közönséget.