Május 16-án 9 óra 30 perckor avatják fel a Tulipánkertben Kelemen Gyula, az 1956-os Nagy Imre kormány egykori miniszterének, a Magyar Szociáldemokrata Párt főtitkárának bronz szobrát. A szobrot Újpest Önkormányzata állítja, tervezője Tóth Dávid szobrászművész, akivel néhány héttel ezelőtt a készülő szobor zsűrizése alkalmából találkoztunk. A szobrász, számtalan szabadtéri kompozíció alkotója, szabad utat kapott a megvalósításhoz. Az avatóünnepség előtt most a szobor születéséről, és a mondanivalóról beszélgettünk Tóth Dáviddal.
-A mű elkészült, az alkotó pihen?
-A szobor elkészült, pihenésről még nincs szó. Több napja a Tulipánkertben az alapját betonozzuk, készül a talapzata. Nemsokára megtörténik a szoborral történő összeillesztés. Másfél tonnás lévén az avatás előtti órákban darus kocsival emeljük be a helyére.
-Megszokott dolog, hogy a szobrászművész betonozza az alapzatot?
-Inkább szükségszerű. Akkor minden egyenes lesz. De félre a pikírt megjegyzéssel: a teljes kompozíció megvalósítását vállaltam a szerződésben, és akkor vagyok nyugodt, ha minden lépésnél ott vagyok.
-Újpesti szobrászművész újpesti politikust mintáz. Előny? Mire gondolt amikor felkérték erre?
-A lehetőséget nagyra értékeltem. Ugyanakkor kezdtem elszégyellni magamat, hogy azt sem tudom, ki volt Kelemen Gyula, s ennek nemcsak a köztünk lévő 80 év az oka. Később rájöttem, valószínűleg nem az én hibám, hogy sokunk általános műveltségének nem része a néhai politikus élete. Kapaszkodókat kerestem, próbáltam megismerni az embert, szellemiségét és persze alakját is felidézni. Segítségemre a Híres újpestiek című könyv volt, amelyben többször is elolvastam a róla készült írást. Utána el tudtam gondolkodni, és megértettem mekkora tragédia van a háttérben, ahogy meghurcolták, elítélték, börtönbe zárták. Idővel előkerült egy 1956 novemberében, a Népszava újságban megjelent cikke is, amelyben arról ír, mennyire a középen állás a jó, mert a szélsőségek- akár baloldalról-akár jobb oldalról valók, túlzásba torkollhatnak. Kelemen Gyula jelezte: itt a lehetőség, hogy megtegyék a középen maradást. Kerestem fotókat is a politikusról, először egy elmosódott igazolványképről nézett vissza rám. Ily módon kezdtem közelebbi kapcsolatba kerülni személyével és a korával. Korábbi évszázadok személyiségeivel könnyebb egy művész dolga, például Szent Istvánról több ismert ábrázolás létezik, meg a kereszténység egy vonalat ad a kezünkbe. Kelemen Gyula esetében ezért is választottam a megmintázásnál ezt a formát.-Kelemen Gyula padon ülő figura lett…
-Ez közkedvelt ábrázolási mód köztéri szobroknál manapság, oda lehet a szobor mellé ülni, használatba lehet venni. Ezért volt ez az egyik javaslatom. A másik az lett volna, hogy Újpest központjában, akár a városháza közelében, egy egyszerű, aszfalton álló férfialakot mintáztam volna meg. Az álló alak ama jellemvonásokra mutatott volna rá, hogy nem tört nagy babérokra, köztünk járó, élő ember volt. Ez így is van, a mai idősek, szépkorúak közül sokan jól emlékeznek rá. Közöttük élő ember volt, aki intézte az ország ügyeit, tette a dolgát. Ezt a tervet a megrendelő önkormányzat elvetette, a városvezetés nagyon a káposztásmegyeri helyszín mellett volt, bár Kelemen Gyulának nem volt ehhez a városrészhez kötődése. Az idegen környezetet nekem is le kellett „győznöm”, még most is a fákban bízom, hogy egyszer körülölelik az alkotást. Másik lehetőségem az volt, hogy intim hangulatot árasztó burkolatot tervezzek. A burkolata szemet rajzol. A szembogárban megcsillanó fény lesz Kelemen Gyula szobrának talapzata. A „mindent látó szem” oldja azt a semlegességet, amelyet egy padon ülő alak jelent. A szobor mondanivalóját, abban foglalnám össze: Káposztásmegyeren ülve – utólag szemléli Kelemen Gyula mi lett Újpestből? Megérte-e azt a pár évet lehúzni a börtönben , megért-e a sok szenvedés és kitartás ? Újpest sokat változott az elmúlt évtizedekben, jelenleg is fejlődésben van. A messziről szemlélődés a célja a szobornak. Egy szociáldemokrata politikus esetében talán nem szerencsés a Mennyországot behozni a képbe, de mindenképpen egy más világból szemlél bennünket. Szeretném, ha a városrész lakói befogadnák a szobrot és megszeretnék.
-Alig 3 hónap állt rendelkezésére. Elég volt ez az idő?
-Tizenkét éve végeztem a főiskolán, azóta mindig feszes, sőt rohammunkában vagyok benne. A firenzei dóm Keresztelő Szent János kápolnájának kapuja – amelyet Michelangelo elnevezése nyomán a Paradicsom Kapujaként ismerünk, 45 évig készült. Sajnos ebben a vállalkozós multi őrületes világban azonnal kell minden. Rövidek a határidők. A művész lassan nem sokban különbözik egy építési vállalkozótól, még az adótörvények is azonosak. Nincs mese, csak határidő, szerződés, kft. van. Mindent, a betonalaptól kezdve a szobor tetejéig én vállaltam, én fizetem ki a munkában résztvevőket. A szobrász bármennyire is ősi módszerekkel dolgozik, egyre kevesebb a segítője. Akárhogy is nézzük a segédek korábban megkönnyítették egy alkotás elkészültét, a rajzok alapján például a gipszöntő mester megépítette a vázat , amire a szobrász rápakolta az agyagot, és megmintázta. Majd jött a bronzöntő mester, avagy a kőfaragó mester. Mára ezek a szakmák kikoptak és mindenki rászokott arra, hogy mindent maga csináljon. Persze a főiskolán mindent meg kellett tanulni, és engem kiváltképpen érdekelt a munka technikai része is. Sok szakmát megtanultam ezzel. A Kelemen Gyula szoborról március 6-án írtam alá oly módon a szerződést, hogy május elsejére szobor lesz. Mivel ennek előtte már volt képviselő-testületi döntés: két héttel korábban már tervezhettem. Ha az ember jó passzban van, ennyi idő alatt kifolyik a kezéből az alkotás. Gond akkor van, ha mondjuk a portré nem sikerül karakteresre, akkor akár két hét is elúszik az újbóli megmintázásra. Ilyen alkotói válságot nem engedhettem meg magamnak, de nagy tempó volt, hiszen az én renomém is megsínyli, ha nem tudok időre teljesíteni. Néhány nap múlva szoboravató, amelyre készül már az önkormányzat, és bízom abban, sokan örülnek majd az újabb köztéri szobornak Újpesten.