Egy hete a nyugdíjak idei várható változásairól készítettünk összeállítást. Most a témával kapcsolatban megkérdeztük az érintetteket is. Pelle András, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület Újpesti Szervezetének elnökével beszélgettünk. András már kilenc éve nyugdíjban van, tehát nem a levegőbe beszél, nem csupán funkcionáriusként nyilatkozik, saját tapasztalatait is megosztja velünk a nyugdíj összegével kapcsolatosan.
Mióta a szervezet létezik, nyolc éve folyamatosan pályáznak és rendre el is nyernek bizonyos összegű támogatást az újpesti önkormányzattól, mint az elnök mondja, ez is bizonyítja, hogy komolyan veszik őket.
A kívánatos helyett a lehetséges a cél
-A nyugdíjemelés eléggé körbevitatott kérdés – mondja Pelle András -, nem is szeretnék számháborúba kezdeni, inkább az elmúlt évek tapasztalata alapján mondanék véleményt. Valamennyire ráadásul rálátásom van egyéb európai országok nyugdíjrendszerére is, mivel négy évig részt vettem az Európai Szenior Unió munkájában is, ahol 19 tagállam egyesületei vettek részt. Foglalkoztunk a nyugdíjas érdekekkel, programokkal, a várható jövőbeli kilátásokkal. A magyarországi problémák bizonyos értelemben kivetíthetők más európai országok problémáira is, első sorban persze a környező országokra gondolok. A régi és gazdagabb országokban is jelen vannak ugyanazon problémák, miszerint vége van annak a jóléti állami nyugdíjasok támogatásának, ami igazán irigylésre méltó volt, mint például az osztrák vagy német nyugdíjasoknál, akik 1800-2000 eurós nyugdíjat kaptak. Most már ezen gazdagabb országokban is kevesebb juttatást adtak a frissen nyugdíjba vonulóknak, hiszen a gazdasági megszorítások ezen országokat sem kerülték el. Arányaiban tehát mindenhol csökken a nyugdíj összege, a társadalmak is átalakulnak, egyre több a nyugdíjas, kevés a fiatal, ráadásul a munkában eltöltött évek száma is jelentősen csökken, mivel most már 20-24 éves korig iskolapadban maradnak a fiatalok. Demográfiai és szociológiai problémák egyaránt befolyásolják, megnehezítik a nyugdíj értékének megőrzését.
A nyugdíjemelés mindig statisztika-függő, sokszor az ebből következő plusz juttatás mértéke köszönő viszonyban sincsen a tapasztalati inflációval, amivel az ember a mindennapi életben találkozik.
Régebben volt egy novemberi nyugdíjkorrekció, ami most megszűnt, valamint a 13. havi nyugdíjak is hiányoznak az időseknek.
Én mindig vitatkoztam azzal is, hogy a 13. havi juttatás, nem pedig járandóság. Ám tisztában vagyok vele, hogy nekünk nyugdíjasoknak sem szabad folyamatosan követelőzni, szükséges a fiatalok érdekeit is figyelembe vennünk. Nem a kívánatos felé kell tehát törekednünk,hanem a lehetséges irányába.
A nyugdíjkorhatár növelésével az a gond, hogy az idősebb korosztály, az ötven éven felüliek igen nehezen találnak munkát, így sokan kiesnek a munkából, viszont nyugdíjba még nem tudnak elmenni. Ily módon azoknak a számát növeljük, akik úgymond ellátatlan zónába kerülnek. Munkát már nem, nyugdíjat még nem kapnak.
A generációknak nem háborúzni kellene, hanem együtt élnie. Meg kell találni az időseknek a helyét a családban, a társadalomban. Az idősek idejét, tudását használni kell, hiszen felhalmozott tapasztalataikkal segíthetnék a fiatalokat.
A 4,1 %-os nyugdíjemelés nem sok mindenre lesz elég, de minden forintot meg kell becsülni.
Mindezekkel együtt elhatároztuk a helyi nyugdíjas egyesületben, hogy igenis szépen kell megöregedni. Minél több helyre eljutni közösen, múzeumba, kirándulni megyünk, nem csüggedünk, keressük a szép dolgokat az életben.
A közösség ereje
Kiderült, a nyugdíjas társadalomban sokkal nagyobb az igény az egymásra figyelésre, a kölcsönös segítségre, mint a fiatalabb korosztályoknál. Nincs ezzel másképpen Dulai Pál sem, aki arról mesélt, hogy bár a nyugdíjemelés nem nagy mértékű, mégis lehet boldogulni nyugdíjasként is.-Nem jelent túl nagy előrelépést ez a nyugdíjemelés, mert ugye az árak nem olyan mértékben emelkednek, mint a nyugdíj. Ám reménykedem abban, hogy kapok némi plusz kompenzációt a nyugdíjba vonulásom éve alapján – mondja Pali bácsi, aki nemsoká ünnepli a nyolcvanadik születésnapját. – A pontos összeget nem tudom, mert elég sok variációt olvastam, így rábízom magam a Nyugdíjintézetre. Visszakereshettem volna a papírjaimból, de egyszerűbb így. Bizonyos mértékig még reklamálni is lehet, hogyha túl kevés az ember nyugdíja. Nem vagyok szégyenlős, voltam már egy kis kiegészítést kérni, amikor hallottam egy híradóban, hogy a cukorbetegeknek jár valamilyen összegű kompenzáció. Kiderült, hogy nem vagyok olyan mértékben cukorbeteg, hogy megkapjam a támogatást. Nos, ennek végül is örültem, mert ugye az egészség is fontos. A 13. havi nyugdíj megszűnése nagy érvágás volt, mert az év végi kiadásokban – karácsony, vásárlások – nagy segítség volt. Ráadásul egy teljes havi nyugdíj jelentős összeg.
Az a helyzet, hogy annyira nem alacsony szerencsére a nyugdíjam, hogy akár az önkormányzattól, akár nyugdíjas szervezetektől támogatást kérjek. Anno, amikor nem volt így, akkor megtudtam, hogy méltányossági alapon lehetett emelést kérni, ezzel a lehetőséggel éltem is. Akkoriban az ügyintéző mondta is, hogy ha az ismeretségi körömben van más, aki rászorulna, hívjam fel a figyelmét erre a lehetőségre. Innen a házból is többen kaptak emelést így.
Beszélgetésünkből kiderült, hogy létezik egy úgymond riadólánc, s ha valamelyik nyugdíjas értesül egy újabb lehetőségről, akkor értesíti a többieket is. Így volt ez mostanság is, amikor lehetőség volt egyszeri 10-100ezer forint közötti támogatást kérni, a Nyugdíjintézettől, amikor többen kértek és kaptak támogatást.