Értéket rejt a bezárt épület

–         A lakótelep közepén álló uszodaépület szinte már mementóként emlékeztet a múltra, amikor a fürdőváros képnek Újpest is egy szelete volt. Mi lesz az uszodaépület sorsa? Ennyi év elteltével lehet-e valami biztosat mondani ?

–         – Biztosat sajnos továbbra sem. Csupán annyi bizonyos: az uszodaépület vevőre, befektetőre vár. De engedjen meg egy rövid visszatekintést. Az újpesti uszoda megépítése a Fővárosi Tanács részéről egyfajta „presztízs-beruházásnak” is tekinthető, hiszen műszaki és szakmai hátterét tekintve már megépítésekor komoly hiányosságai voltak. Eredetileg a zuglói Paskál strand és Gyógycentrum építése volt tervbe véve, olyannyira, hogy a gyógyszálló alapjai annak idején már el is készültek.  
Mégis az újpesti uszoda építése mellett döntött a Fővárosi Tanács, amelyet a Rózsa utca vonalában és vonzáskörnyezetében felépült lakótelep házai, az oda költöző több tízezer lakó, sőt egész Újpest ez irányú igénye is alátámasztott. Ugyanakkor a felépülő gyógyfürdő és uszoda saját vízbázissal nem rendelkezett. A Széchenyi-fürdő gyógyvize ugyan kivívta a fürdővendégek ámulatát: ami 6,5 kilométeres távvezetéken, roppant költséges megoldással érkezett. A belépőjegyekben mindezt nem lehetett érvényesíteni és egyre kevesebben látogatták az újpesti uszodát. 2003-ban 106-, 2004-ben 136- millió forint vesztesége volt társaságunknak az uszoda működtetéséből. Ez az összeg a bezárást megelőző évben már 170 millió forintra rúgott. Működtetésére ezért sem vállalkozhattunk tovább. 2007. június elsején zártuk be. Az épület statikailag rossz állapotban van, felújítása és újból megnyitása milliárdos nagyságrendű kiadással járna. Üzleti tervünkben az uszodát értékesítésre állítottuk be, nem kötöttük ki, milyen funkciót lásson el. Amennyiben lesz olyan befektető, aki továbbra is gyógyfürdőként, uszodaként lát ebben fantáziát, annak értékesítjük az épületet. A leendő tulajdonosnak nemcsak az épület műszaki állapotával kell szembesülnie, hanem a tervezéséből adódó hátrányokkal is: a hatalmas földszinti előtér, az emeletre felvezető széles, monumentális lépcsősor, a kevés számú medence semmiképpen nem a mai kor fürdőkkel szemben támasztott követelményeknek kedvez.

–           Vannak-e, voltak-e érdeklődők?

–         A gazdasági válság nem kedvez a befektetőknek, az ingatlanpiac megtorpant, a banki hitelek felvétele korlátozott. Álláspontunk azonban változatlan, az épület értékesítésére a célunk.  Szerencsére az újpestiek és az agglomeráció lakosai már merőben jobb helyzetben vannak, mint az uszoda bezárásának idején voltak. Azóta megépült a környéken egy aqua- és vízicsúszda-park.  

–         – Az uszodaépület Barcsay Jenő üvegmozaikját rejti. A védetté nyilvánítási eljárásban Önök is érdekeltek…

–         A Barcsay-mozaik művészeti értékét mi is érezzük, tisztában vagyunk vele. Úgy gondoljuk, hogy a védett műkincsek között van a helye, ezért is fordultunk kezdeményezőként a Kulturális Örökség Védelmi Hivatalhoz. Részvénytársaságunk vállalja a leletmentés költségét, és a megőrzést. Amennyiben megtörténik a védetté nyilvánítás, és az épületet egykoron sikerül értékesítenünk, megoldást kell találnunk a Barcsay-mozaik elhelyezésére. Ezért kértük a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy nevezze meg azt a szakbontót, amely a mozaik levételének szakavatott elvégzője lehet. Részvénytársaságunk műemlék fürdőiben – a Gellértben, a Lukácsban, a Széchenyiben, avagy a Király-,és a  Rudas török fürdőkben – sajnos nem helyezhető el méreteinél fogva a mozaik. Ebben a kérdésben lépésről-lépésre haladunk majd.

 

 

-Barcsay Jenő kétszeres Kossuth-díjas festőről grafikus művészetét számtalan könyvben, újságcikkben méltatták már. A köztünk lévő korkülönbség miatt csupán tisztelője lehettem, ámjól ismertük egymást. Újságíróként, később a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának vezetőjeként, majd hivatásomnál fogva később is,többször találkoztunk. Az Újpestre kerülő mozaik ügyében is – emlékezik Horváth György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgató-helyettese, jelenlegi főmuzeológusa, számos Újpest Galéria-beli képzőművészeti tárlat megnyitását elvállaló szaktekintély. – Amikor a mozaik az uszoda falára került, nem sokkal később megkeresett Barcsay Jenő és sérelmezte – jogosan – hogy az utólagosan felszerelt lámpa armatúrák belelógnak a mozaik látványába. Ráadásul minden esztétikai érzéket is nélkülöznek. Ezzel, most, harminchat év elteltével, ismét szembesültem. Keserű emlékem, hogy bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elérni, hogy leszereljék a világítótestet és egy oda illővel oldják meg az uszoda első emeleti várójának világítását.  

-Barcsay Jenőt elsősorban Szentendréhez kötődő festőként, grafikusként tarja számon az utókor. Mit tudunk a mozaikokról?

– Barcsay Jenő négy nagyméretű mozaik alkotója volt. Az egyiket, az Asszonyok címűt, amely minden Barcsay albumból ránk köszön, még 1949-ben tervezte, de megvalósítás sokáigváratott magára. A márvány mozaik 1 : 1 méretarányú tervét szénnel megrajzolta, aztán felcsavarta és eltette, mert reménye se volt, hogy a „szocialista realizmus” virágkorában megvalósíthassa. Az ugyanisnem Barcsay stílusa volt – az idő akkor mégnem a Mesternek dolgozott. Az 1960-as évek elején mégis megnyílt az út az Asszonyok előtt, a Miskolci Nehézipari Egyetem felvette vele a kapcsolatot, és a fekete-fehér és szürke márvány darabokból kirakott asszonyi alakok mozaikká értek, a frízszerűen meghatározott ritmusú alkotás nagy sikert aratott. Ma is az egyetem épületének előcsarnokát díszíti. Olyan nagy sikere volt, hogy a „testvérét” is el kellett készítenie, amely Budapesten, az Izabella téri Nemzeti Színház ( ma Pesti Magyar Színház- a szerk.)  falára került – más művészek munkája mellett – mintegy fő attrakcióként. A mozaikok számbavételénél nem hagyhatjuk ki a szentendrei városházára kerülő immár muranoi üvegből készültet sem, miközben elérkezünk időben 1974-hez, és térben Újpesthez.

Az újpesti uszoda falát díszítő üveg mozaik állami megrendelés volt, kifejezte azt a szándékot, hogy a formálódó új városrészbe tervezett épületkapjon egy műremeket, nevezetesen egyBarcsay-mozaikot. A műalkotást oda is szánták, beillesztették a készülő uszoda tervébe. A munkálatokat összegző, a mai napig meglévő dosszié arra is példa, hogy a döntést hozók olykor sokat áldoztak a közösségi beruházásokra. Az alkotás több, mintkétmilliós költségvetésű munka eredménye, az összegnekelenyésző töredéke illette a Mestert, a muranoi üveg beszerzése viszont szinte csillagászati összegre rúgott. Minden egyes szemcséjét a terv alapján kellett a falra illeszteni.

– A mozaik az uszoda emeleti várakozó terének két, egymással szemközti falának dísze. Egyfelől ahonnan az öltözőkbe mehettünk,  illetve vele szemben lévő falon látható, ahová a „ társas gőzosztály”  bejára nyílt… Hatalmas méretű dísze a térnek…  

– Valóban, csak így, két falon volt elhelyezhető. Az elhelyezése mai szemmel nézve nem volt szerencsés. Hiszen a mozaik padlótól a mennyezetig ér, szinte összenőtt a szürke padló és falburkolóval, amely minden korabeli uszodából visszaköszön. Isten különös kegyelmének tartom, hogy nem esett kár benne a mindennapi felmosás, fertőtlenítés, takarítás idején. Az üvegmozaik kitűnő állapotban van, első rendű munka volt a felhelyezése is.

– Mit ábrázol a mozaik és milyen értéket képvisel?

– Az uszoda építésekor 74-ik életévében járó Barcsay Mester nem ábrázoló jellegű mozaikot készített Újpestre, ez már az absztrakt korára jellemző művészi alkotás, anyaga, a színek ritmikája adja a formát és a tárgyát.

–  Ön is a védettséget szorgalmazó szakemberek egyike.  A kezdeményezésnek miért pont most jött el az ideje?

– A Barcsay-mozaik védetté nyilvánításának kezdeményezése évek óta „benne volt a levegőben”, sokunk szívügye. Abban is biztos vagyok: ezzel a törekvéssel az Újpesten élők közül többen egyetértenek. A védettség egy különleges kategória, amelynek előfeltétele a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembereinek ama határozata, hogy egy műtárgy – önállóan, vagy például egy épület tartozékaként – a magyar kultúra reprezentatív darabja legyen, ezáltal megőrizendő az utókornak, nem semmisíthető meg. Mindez egy friss alkotásról még nem mondható el. Egy műtárgy utólag helyezhető csak védelem alá. A Barcsay–mozaik mindenképpen megőrizendő, ez a szándék. Hogy idővel hol lesz a helye, erről most még kevés szó esik. Az uszoda sorsa, attól tartok, eldőlt. Amozaikot azonban nem kell vele együtt elbontani. A technika ugyanis egyszerű: a falról – adott esetben – a hordozó anyaggal együtt leválaszthatóés egy „neki” is helyet teremtő új környezetben ismét beépíthető.