Az osztrák határ menti Kőszegen, – amely gazdag múltja révén jelentős szerepet töltött be Magyarország történelmében- több napon át zajlott az elmúlt héten a Honismeretei Szövetség 38. Országos Honismeretei Akadémiája. Az Akadémia alkalmat teremt minden évben arra is, hogy oklevéllel köszöntsék azon városvezetőket, intézményvezetőket, akik az adott település helytörténetét kiemelten segítik. Az újpesti székhelyű Budapesti Honismereti Társaság javaslatára az eseményen elismerő oklevelet kapott dr. Derce Tamás polgármester, aki többek között a helytörténeti kutatómunka felkarolásáért, az Újpesti Helytörténeti Értesítő megjelentetése, és a helytörténeti munkába bekapcsolódó újpesti civil szervezetek támogatásért kapta az elismerést. Miként fogadta a köszönetet? -kérdeztük.
– Meglepett az elismerés, mert szívügyemnek tekintem Újpest történetét, és a világra nyitott emberként a történelem folyása is mindig gondolkodásra késztet. De számomra ez nem feladat, vagy munka,hanem természetes dolog. Úgy gondolom, mindenkinek ismernie kell a múltját, a családja történetét, és annak a településnek is az eseményeit, ahol lakik. Általában zavarban vagyok, ha engem bármely szervezet kitüntetéssel kíván jutalmazni, ha tehetem, hárítom is. Az elismerő oklevelet mégis megtisztelőnek tartom, köszönettel át is vettem.
– Történelem , vagy helytörténet? Van-e fontossági sorrend e kettő között ?
– -Számomra nem választódik el élesen a két fogalom, úgy gondolom mindkettő olyannyira fontos, hogy nem is választanám el a kettőt egymástól. A történelem többfajta szegmenst vizsgál, egy-egy ország sorsát, az ott lakó népességet elemzi, vagy egy másik szegmens révén például gazdaságtörténetet boncolgat és összegzi a megállapításokat. Óriási térben és az időszámítás előtti időre is visszatekintve. A történelmi párhuzamok, események mellett számomra nagyon fontosak a hétköznapi emberek, akiknek .életét –egy-egy történelmi helyzetben – a helytörténet hivatott elemezni. Magyarországon úgy alakult, hogy a XIX század második felében a történészek szinte kivétel nélkül vállalkoztak helytörténeti kutatásra, majd egy évszázaddal később már jobban elhatárolódott egymástól a két dolog. Ráadásul hazánkban a helytörténetírás nem lett olyan virágzó műfaj, hiszen megyéink nem szabdalták szét független külön részekre az országot, mint például Németországban történt. Azt a nézetet osztom, mely szerint a helytörténet kutatás mélyebb szintű munkát tesz lehetővé, és ezt támogatni kell .
– A Budapesti Honismereti Társaság szerint átlagon felüli ez a támogatás, nem minden kerületre , településre jellemző …– Egy közösségnek is illik tudnia milyen a múltja, merre tart. Mi itt élünk Újpesten, sok mindent tudunk és még mindig vannak feltárandó területek. A helytörténeti kutatómunkák, források révén sok mindent ismerünk már a település alapjainak lerakásának idejéből, és a XIX-XX. század fordulópontjának idejéből is. Amikor Újpest önálló város volt, majd a legfejlettebb külső kerületként lett a későbbekben Nagy-Budapest része. Újpest a mai napig őrzi városi múltjának „kellékeit” kórházát, rendőrségét, tűzoltóságát, gimnáziumát. Újpest a civilizáltság tekintetében élen járt, ezt elődeinknek köszönhetjük, akikre kötelességünk emlékezni. Akár oly módon, hogy szobrot, emléktáblát helyezünk el, utcát, teret nevezünk el településünk egykori felvirágoztatóiról. Nem kétséges, ebben a munkában saját árnyékunkon is át kell lépnünk, a közvetlen múlt örökségétől meg kell szabadulni. Nem messzi még az az idő, amikor a képviselőtestület tagjai közül többen a városalapító Károlyi szobráról tárgyalva azt fogalmazták meg: mit kezdjünk egy gróffal?
– – Milyen mederbe terelhető Újpesten a helytörténeti munka? Nem rossz kezdet, hogy tananyag a helytörténeti oktatás…
– – Ez nagyon jó dolog. Mint sok mindent ezt is a gyerekeknél kell kezdeni.
Továbbra is ellenzem azt az oktatáspolitikai ideológiát, amely a részletes tudással szemben a nagy összefüggések szükséges és elégséges elsajátítását állítja előtérbe. Sokszor a tanulság a részletekben rejlik. Zrínyi Miklós költő és hadvezér egy-egy ütközet előtt Tacitus ,Plutarchos, Titus Livius műveit vette le a könyvtárában az állványról és keresett példát a számára megoldandó helyzetekre. Ehhez műveltség és tárgyi tudás kellett, és a problémákkal való szembenézés igénye. Az igényességet nem kell most sem mellőzni. Ahogyan az ember érik: tudja hová tart. És nemcsak látja, érzi a családi példát is. Nekem még volt szerencsém egyik dédapámat megismerni. Magamon nagyszüleim, szüleim mozdulatait vélem felfedezni, bizonyos dolgokban alapvetően úgy gondolkodom, mint felmenőim. És a fiaim viselkedésében is ott van a családi példa. Tágabb értelemben véve egy városrész polgárai is magukon viselik az „ősök” cselekedeteit. Ráadásul Újpesten nemcsak tősgyökeres újpestiek élnek. Negyedszázada, majd később az új városrészek születésével vidékről és a főváros más kerületeiből is érkeztek olyan családok, akik közül nagyon sokan kényszerűségből telepedtek itt le, mert itt kaptak lakást .Nem tudtak semmit sem a helyről, sem rólunk. Segítendő a beilleszkedést jött létre például a városnapi rendezvénysorozat, amely nemcsak szórakoztat, de a múltba is elvezet.
Továbbra is ellenzem azt az oktatáspolitikai ideológiát, amely a részletes tudással szemben a nagy összefüggések szükséges és elégséges elsajátítását állítja előtérbe. Sokszor a tanulság a részletekben rejlik. Zrínyi Miklós költő és hadvezér egy-egy ütközet előtt Tacitus ,Plutarchos, Titus Livius műveit vette le a könyvtárában az állványról és keresett példát a számára megoldandó helyzetekre. Ehhez műveltség és tárgyi tudás kellett, és a problémákkal való szembenézés igénye. Az igényességet nem kell most sem mellőzni. Ahogyan az ember érik: tudja hová tart. És nemcsak látja, érzi a családi példát is. Nekem még volt szerencsém egyik dédapámat megismerni. Magamon nagyszüleim, szüleim mozdulatait vélem felfedezni, bizonyos dolgokban alapvetően úgy gondolkodom, mint felmenőim. És a fiaim viselkedésében is ott van a családi példa. Tágabb értelemben véve egy városrész polgárai is magukon viselik az „ősök” cselekedeteit. Ráadásul Újpesten nemcsak tősgyökeres újpestiek élnek. Negyedszázada, majd később az új városrészek születésével vidékről és a főváros más kerületeiből is érkeztek olyan családok, akik közül nagyon sokan kényszerűségből telepedtek itt le, mert itt kaptak lakást .Nem tudtak semmit sem a helyről, sem rólunk. Segítendő a beilleszkedést jött létre például a városnapi rendezvénysorozat, amely nemcsak szórakoztat, de a múltba is elvezet.– A helytörténet további kutatáshoz mi szükséges?
– -Elsősorban elhivatott emberek. Újpesten dr. Sipos Lajos tanár úr, Kadlecovits Géza díszpolgárok ennek a motorjai. Számtalan könyv, tanulmánykötet jelzi elkötelezett munkájukat, és egyben az önkormányzat támogatását. Hiszek abban is, helyes döntés volt, amikor egy évtizede elindult az Újpesti Helytörténeti Értesítő, amely népszerűsítő formában fűzi fel a település közeli vagy régmúltját . És még mindig van feldolgozandó téma. Több civil szervezet vesz részt ebben a folyamatban. Önzetlenül, a feladat varázsától vezérelve. És ebben ez a jó, a közös. Élményben és tudásban egyaránt.