Az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat Nyár utcai székházának kertjében, november 21-én vasárnap délután elültették azt a tölgyfát, amellyel emléket állítottak a kivégzett Bogumil Sutartskinak. Az eseményen részt vett a főhadnagy fia, Konrad Sutartski költő és Roman Kowalski lengyel nagykövet is. Újpest Önkormányzata képviseletében Hladony Sándor képviselő vett részt a megemlékezésen.
A kisebbségi önkormányzat bekapcsolódott abba az országos programba, melyet a lengyel Parafiada Egyesület indított el “Katyn… megmenteni a feledés elől” címmel. A Katynban lemészárolt tisztek emlékét őrizendő és nekik tisztelegve, az “Emlékezés Tölgyfáit” ültetik el szerte Lengyelországban, és más országokban, köztük hazánkban.
Vasárnap délután három órakor a helyszínen Leszek Kryza, a Mindenkor Segítő Szűz Mária Lengyel nemzetiségi plébánia plébánosa anyanyelvén celebrált misét. Ezt követően egy műsor keretében megemlékeztek a hetven évvel ezelőtti vérengzésről. A katyni bűntett során 14 ezer lengyel hadifoglyot és közel 7 és félezer civil foglyot végeztek ki.
A fogságba esett tiszteket a szovjet állam ellenségének nyilvánították, különböző helyekre szállították őket, így a Smolensk közeli Kozielksbe, a Charkóv közeli Starobielskbe vagy éppen a Kalinin közelében lévő Ostaszkówba. 1940. március 5-én a szovjet titkosszolgálat vezetője, Berija javaslatára elrendelték a hadifoglyok kivégzését. A parancsot maga Sztálin adta ki, a foglyokat hátulról tarkón lőtték. A holttesteket hosszú, erre a célra kiásott árkokban temették el.
Bogumil Sutarski 1903-ban született Widawaban, 1925-ben elvégezte a tiszti iskolát, öt évre rá hadnagyi rangot kapott, és beosztották a 7. Lovassági Lövészezredhez. A katonai szolgálat befejeztével köztisztviselőként dolgozott tovább. 1939-ben szovjet hadifogságba esett, majd Starobielskbe került. 1940 tavaszán Charkówban kivégezték, 2007-ben posztumusz főhadnaggyá léptették elő.
Az ünnepségen rövid színjáték keretében a szereplők visszautaztak az időben addig a pontig, amikor Bogumil feleségét és hatéves fiát hátra hagyta… Mert ilyen jelenetek minden olyan családban lezajlottak, ahol az apák háborúba mentek, és a gyerekeknek nem maradt más, mint folyton kérdezősködni utánuk.
És a fiú felnőtt, elvégezte az egyetemet, költő lett belőle, Bethlen-díjat kapott, három éve pedig a lengyel Kulturális Miniszter Különleges Kitüntetésében részesült. Konrad Sutarski két verse hangzott el lengyelül és magyarul, címük: Apám emlékére, Visszajöttök. Utóbbi költeményt azoknak ajánlotta a költő, akiknek se emlékművük, se sírjuk nincs.
Kis csend után Albinoni Adagio-ja című fájdalmas-szép művét pianón Deák Edyta, hegedűn Jakab Márta játszotta el.
A tölgycserjének már nem kellett sokat várakoznia a hűvösre fordult időben, hogy óvó föld borítsa a gyökereket. Lapátot fogott Konrad Sutarski, majd az unokái tolták a földet a gödörbe. Ugyanígy cselekedett Roman Kowalski nagykövet és Priszler Györgyné, az Újpesti Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke.
A fát Leszek Kryza atya szentelte meg. Az estébe érő ünnepség véget ért, a tölgyfa, a körülötte elhelyezett szegfűk és az égő gyertyák jelzik, Újpesten nem feledik Katynt.
– Á.T.