…az egyszerű és oly sokszor idézett mondatot először Éliás Sándortól hallottam november 20-án, szombaton.
Szikrázó napsütésben, kicsit csípős időben, nem sokkal 9 óra után nyitottuk fel az önkormányzat fenyője mellett emelt – advent időszakában is nyitva tartó – faházunk ablakát, hogy a jótékonysági est szervezőjeként, piacfelügyelőként, műszaki vezetőként, és sajtósaként szórólapot osztva, zenét szolgáltatva, beszélgetve szólítsuk le az újpestieket. Népes csapatunk az egyedül jövőket, gyerekekkel érkezőket, fiatalokat és időseket pár száz forintos adományokra kérte. A vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítésére gyűjtöttünk. Ajánlottuk az esti Újpest Színházbeli előadást, amelyre a helyszínen támogatói jegyeket árultunk. A felajánlásért cserébe illatos sült almát osztottunk az adományozóknak. Forró gyümölcstea került a poharakba. A kínálatunk később egy csoki szökőkúttal bővült, miközben telt az Újpest szalagos-címeres üveggömb az adományforintokkal.
Nekem jó érzés
Éliás Sándor a piaci bevásárlással végezve haladt el mellettünk. Ekkor szólítottuk meg. Sült alma és tea helyett egy támogatói színház jegyet kért.
– Utaltam már át pénzt a Kármentő Alapba, de amikor megláttam itt magukat, arra gondoltam váltok még egy színházjegyet. Jobb adni, mint kapni – hangzott el a bűvös mondat. – Sajnos bármelyikünkkel történhet ilyen, vagy más tragédia. Törődni kell másokkal. Azért vagyunk egy nemzet, hogy segítsük egymást. Jó érzés, hogy az én pénzem egy szőnyeg vagy egy sütő megvásárlásához segíthet egy családot.
A postára hétfőn megyek
Házunknál közben újabb színházi támogatójegy kelt el. A hölgy szeretett volna az előadásra is elmenni, örömmel látjuk – mondja kolléganőnk, Szerencsi Csilla, és teríti is ki a megmaradt jegyeket. Közösen ajánljuk a tizenharmadik sor közepét, onnan jól lehet látni. – A nagynénémmel jövök el este – szól a magyarázat, és a táskába került a két háromezer forintos támogatói emlékjegy is. – Szívesen vennék tízezres jegyeket, de ennyit tudok rászánni. Most a postára indultam, de inkább itt hagyom a pénzem, oda majd hétfőn megyek. Mi arról biztosítottuk a hölgyet, remek az előadás, és igazán nagyvonalú az adomány…
Az üveggömb fala is koccant, egy fedél nélküli lakó nyúlt zsebébe, és bedobta a csengő pénzt. Ő aztán tudja mit jelent, ha az embernek nincs hajléka.
Szakács Magdolna a Károlyi utcából két csemetéjével érkezett egy nagy szatyor játékkal. – Olvastam a tegnapi Újpesti Naplóban, hogy lesz játékgyűjtés, ugye nem baj, hogy mi már most elhoztuk? – kérdezi. Plüssjátékok vannak benne, és olyan csecsemőjáték, amit a kicsik szeretnek – mondja, miközben lepakolunk a faházban. – Az enyémek már négy és három évesek, kinőttek ebből. Szeretnénk úgy nevelni őket, hogy érezzék, milyen jó adni, nemcsak kapni. Együtt készítettük össze a csomagot, tiszta minden játék… Otthon sokat beszélgetünk arról, soha nem lehet tudni, mikor kerülhetünk mi is kiszolgáltatott helyzetbe. Társasházban lakunk, a figyelmetlenség is okozhat tragédiát. Addig jó, amíg mi segítünk, nem mi kerülünk bajba.
Viszonzásul almát, teát nyújtunk
A faházunkban váltott kezekkel készül a sültalma, működik a csoki szökőkút, amit ugyan a szél miatt egy ponyvás teherautóval védünk, de így sem kerülünk teljesen látómezőn kívül. Az almákat éppen Wintermantel Adrienn, Újpest polgármesterének felesége hinti, süti, kínálja. Van apró segítség is: a hóna alatt kockástalpú nyuszival érkező legifjabb Wintermantel, az óvodás Kristóf Benjámin érdeklődve szemléli az eseményeket, nézi az alma szeletelését. Adrienn már a feladatokat kiosztó megbeszélésre is jegyzetfüzettel, tollal érkezett. Teljesen természetesnek tartja, hogy a faház belső oldalán, a pult mögött van.
– Szívesen hoztam volna Zoét is, de ő még késő délelőtt alszik, így otthon van a nagymamával. Ebben a hónapban töltötte be az első életévét- tudom meg a délelőtti szundikálás miértjét. Közben a nyuszi dédelgetése helyett Kristóf elfoglaltságot talál: nekünk segít. A hosszú pálcikákra pehelycukrot szúr, amit a kortársak a csoki szökőkútba mártogathatnak. Jönnek is szép számmal. Már magyaráznunk sem kell, a vörösiszap szó hallatán kinyílnak a pénztárcák, a zsebekből előkerül az aprópénz. A sétányon a gyerekek csoki bajusza jelzi, ki az, aki már járt nálunk. Egyre több a bajszos…
Adrienn gyakorlott anyukaként nyújt szalvétát a csoki felé közeledő apróságok és a szülők kezébe. Láthatóan az ifjabbak nem a sült almára startolnak.
Adriennel is visszakanyarodunk ahhoz, hogy szívesen segít. Ha az éppen almasütés, hát legyen az, a lényeg, hogy ha tudunk, akkor cselekedjünk. Megtudom, Adrienn Angyalföldről jött Újpestre férjhez. – Szeretek itt lakni. Hogy miért? Újpest egy sokoldalú város, ha erdei sétára vágyunk, megtehetjük. Ha üzleteket keresünk, az is van a városközpontban. A piac is fontos. Talán metró is lesz már- közelít a közéleti témák felé. Elcsépelték sajnos már azt a fogalmat, hogy családbarát, de nincs rá jobb kifejezés. Olyan Újpestet szeretnék, ahol a fiatalok, a középkorúak, az idősek egyaránt jól érzik magukat.
Tizenkét óra után elcsendesül a piac. Mi is zárunk. Az üveggömbbel este az Újpest Színházba megyünk, a jótékonysági előadásra.
– A két felvonás közti szünetben megtörténik az adomány számolása, ha a végén legördül a függöny, kihirdetjük, mennyi pénz gyűlt össze – összegez főnökünk, Tóth Sándor, a jótékonysági nap egyik szervezője, a Sajtó Kft. ügyvezetője. Egymillió forint feletti adományra számítunk – fokozza a jókedvünket.
18 óra előtt már érkezik a közönség az Újpest Színházba. Megtudjuk, minden jegy elfogyott, de támogatói jegyek még vásárolhatók az előadás végéig. Az Ady-sok is izgatottak. Baráti társaságok, munkahelyi közösségek, művészek üdvözlik egymást. A plakátra – kézírással – még mindig kerülnek fel nevek. A támogatóké. Hosszú a lista, s vannak, akik őrzik inkognitójukat.
Szentpéteri Eszter, a Sarkadi darab – az Elveszett paradicsom – egyik főszereplője köszönti a nézőtéren ülő több mint háromszáz vendéget. Elmondja, a katasztrófa hallatán, ők, az Újpest Színház művészei segíteni szerettek volna. Így merült fel a jótékonysági előadás ötlete. Dózsa László, a rendező, és Harsányi Gábor művészeti vezető ugyanerre gondolt, egy jótékonysági előadásra. Lemondtak a gázsiról. Ezzel egy időben az önkormányzat is a segítség számtalan formáját érlelte – tudtuk meg a közönséget köszöntve Wintermantel Zsolt fővédnököt – hivatalos brüsszeli útja miatt – helyettesítő dr. Molnár Szabolcs alpolgármestertől.
Az előadás – a színház egyik sikerdarabja – most is remek. Pergő, lebilincselő. Kellemes a társaság, a szünetben is ismerkedik, beszélget a közönség.
Az előadás végén teljesen megérdemelt a hosszan tartó taps. Hurrázás köszönti a színpadra lépő Dózsa László rendezőt. Majd Czégény Ilona, az Ady Endre Művelődési Központ igazgatója lép a színészek mellé. A halk szavú igazgatóasszonynak ezúttal nem kell mikrofon: boldogan jelenti be: eddig a bevétel egymillió negyvenháromezer forint, és ha a folyamatban lévő átutalások beérkeznek, másfél milliós bevételt remélhetünk! A nézők a színészeknek tapsolnak, a színészek a közönséget éljenzik.
A jó hír eljut Wintermantel Zsolt polgármesterhez is. A fővédnök még késő este sajtóközleményben tudatja, hogy Újpest Önkormányzata és az Újpest Színház jó útra lépett, amikor a fővárosi színházak közül először itt született jótékonysági felajánlás az iszapkárosultak megsegítésére. A kezdeményezést Újpest közönsége pozitív visszajelzéssel illette. Köszönet érte! – áll az interneten érkező sorokban.
Wintermantel Adrienn köszönetét itt olvashatják.
Bangha Katalin
fotó: Várai Mihály
Az összegyűlt támogatást az Ady Endre Művelődési Központ vezetője december 15-én utalja a Kármentő Alap javára. Eddig a napig jegyezhetőek még a támogatói jegyek!
Az adománygyűjtő napot a Horváth Cukrászda és a Gönczy Söröző támogatta. Köszönet érte!