Nem tudni, hányan méltatják egy szempillantásra a portásfülkével szemközti falon lévő városházi márványtáblát. A szöveg arra a jeles eseményre utal, amikor Görgey Artúr fővezér 1849. január 5-én, csapataival áthaladt Újpest község területén.
Vélhetően nemcsak az újpesti pihenő, de Görgey tábornok tapasztalatai és katonáinak lelkesedése is eredményezhette a későbbi hadjáratok sikerét. Újpest a szabadságharc kitörésekor éppen nyolc éve élte, Károlyi István gróf adománylevelének köszönhetően, községi mindennapjait. A gróf szellemiségéből adódóan a település tárt karokkal várta a letelepedni vágyókat, köztük a szabadságharc katonáit is. A városháza emléktáblája – természetesen az épület még nem állt az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején – üzenetet hoz a múltból a ma élőknek. Dicsőséges és vesztett csatákról, újrakezdésről, hazaszeretetről, elődeink bátor tetteiről.
Károlyi és a huszárezred
A feljegyzések arról tanúskodnak: a szabadságharc lényeges változást nem hozott a település életébe. Az itt élők közadakozásból támogatták a honvédsereget. A harcok első éveiben tíz katonaköteles újonc kiállítását szavazták meg, de rajtuk kívül önkéntesek is jelentkeztek.
Károlyi István gróf, aki a forradalom alatt Pest vármegye főispáni helytartója volt – 1848-ban saját költségén, a magyarországi arisztokraták közül egyedüliként – huszárezredet állított ki, ez volt a XVI. Károlyi Huszárezred. Ebben felmenői, többek között Károlyi Sándor példáját követte. November elején, Kecskeméten kezdték meg az általa vállalt 1800 fős lovasezred katonáinak toborzását, melynek tagjai közé más alakulatok katonái is átkérhették magukat. Kossuth Lajos Károlyi Istvánt bízta meg a huszárezred vezetésével, ezredesi minőségben, s egyben köszönetet is mondott neki. Erre Újpest alapítója így válaszolt:
„…azt, mit én ajánlatom által tettem, nem áldozatnak, hanem puszta honfiui kötelességemnek tekinthetem egyedűl, imádott felséges hazám tőn olly helyzetbe, hogy ezt tehessem, a hazámtól nyertem, mivel birok, s így csak a hon iránti tartozásomat róvom le, midőn azt, mit nélkülöznöm lehet, és jelen súlyos körülmények közt minden becsületes honpolgárnak nélkülözni tudni kötelesség, elárult szegény hazám védelmére fordíthatni szerencsés vagyok.”
Mint a forrásokból kiderül: Károlyi István gróf anyagi helyzete nem volt a legszerencsésebb ebben az időben. Ekkor alakíttatta át Ybl Miklóssal a fóti kastélyt, s az új templom építési munkálatai is előrehaladtak már. A márciusi törvények szerint az úrbéri szolgálat megszűnése fejében a földbirtokosokat az államtól kárpótlás illette meg. Károlyi István tehát ennek terhére vett fel 250000 forintot, amelyből a felszerelés költségeit fedezhette. Ezt az összeget egészíthették ki még magánemberek különböző felajánlásokkal – idézi a kort könyvében, a MOL Károlyi levéltárában felleltek alapján Buda Attila. Károlyi István gróf maga is kivette részét a küzdelemből. A szabadságharc bukása után a börtönt is megjárta, Batthyány Lajos gróffal együtt raboskodott.
Eszmék és az utókor
1848 februárjában, Párizsban tört ki először a forradalom és nem áldozott le kétszer a Nap, a monarchikus Franciaországból köztársaság lett. Hazánkba március elején jutott el a párizsi, majd a bécsi forradalom híre. Az új – szabadság, egyenlőség, testvériség – eszmék azonban nálunk már előbb táptalajra leltek. A nép nem feledte Martinovitsot és társait, akiket már e szabad eszmékért hurcoltak vérpadra. Kossuth Lajos feltűnt a közéletben és a pozsonyi országgyűlésben – már az elején – szóba hozta a parlamentáris kormányrendszert. Kossuth 1848 tavaszán elérkezettnek látta az időt, hogy a birodalom alkotmányos reformjára vonatkozó tervét a megvalósulás felé terelje. Az 1848. március 15-i események és az azt követő napok jól ismertek. A márciusi ifjúság tettei nemkülönben, csakúgy, mint a szabadságért vívott küzdelem, s annak végeredménye is.
Az idő segített a történészeknek is, hogy reális képet alkossanak a történetekről, helyesen értékeljék például Görgey tábornok cselekedeteit, akinek nevét ismét utca őrzi Újpesten, és mellszobrot is emlékeztet a hősre. Görgey tábornokot a világosi fegyverletétel után Klagenfurtba internálták, ahonnét csak a kiegyezés után térhetett haza. Teljes visszavonultságban töltötte életének utolsó éveit, 98 éves korában, Budavár visszafoglalásának évfordulóján hunyt el.
Holtukban lettek újpestiek
Újpesten a Megyeri temetőben a szabadságharc két olyan hőse nyugszik, akik idős korukban lettek a település lakói. A szabadságharcban vállaltak alapján méltán őrzi hősként emléküket az utókor. A Csokonai utca 4. számú ház falán szerény emléktábla jelzi: az egyszerű ház lakója volt egykoron Lebstück Mária, a honvédnő, aki Károly néven, huszár főhadnagyi rangban harcolt, szigorú inkognitóban tartva (éppen úgy mint Bányai Júlia) női mivoltát. Legendás alakja Jókai Mór tollából ismert, majd jóval későbbi korban Huszka Jenőt és Szilágyi Lászlót is megihlette, így született a Mária főhadnagy című, ma is repertoáron lévő operett. Lebstück Mária gazdag kereskedőcsalád gyermekeként Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz. Honvédtisztként az 1848-as bécsi forradalomban a jogászcsapatban harcolt, majd 1848 novemberében a honvédséghez csatlakozott, részt vett a branyiszkói és a kápolnai összecsapásban, és ott volt Buda visszavételénél is (itt ismerte meg későbbi férjét: Jónák József tüzér őrnagyot). A kápolnai csatában megsebesült, hősiessége elismeréseként hadnaggyá léptették elő (Képzelhetjük az orvos elképedését, amikor „Károly”, a hős honvéd sebeit ellátta.) Később főhadnagy lett a Miklós-huszároknál. A szabadságharc bukása után, az aradi várbörtön jutott számár is. Itt született meg fia, Jónák Pál, aki évtizedekkel később Újpestre került, és magához vette idős édesanyját. Bár rokonai közbenjárására kiengedték a börtönből, kiutasították Magyarországról. Férje meghalt a fogságban, 1851-ben újból házasságot kötött Pasche Gyula festővel, és Győrben telepedtek le. Második férje halála után nyomorban élt, mosónőként tengette életét, bár ez utóbbit a későbbi leszármazottak cáfolják. Tény azonban, hogy 1880-ban költözött Újpestre, és itt érte a halál, 62 éves korában.
Nem messze Lebstück Mária sírjától, találjuk Éber Nándor síremlékét, aki a külügyminisztériumban Batthyány Kázmér titkára, majd Garibaldi ezredese volt. A kiegyezés után tért haza, országgyűlési képviselő lett.
B. K.