Október 23-án, a nemzeti ünnep délelőttjén, 11 órakor tartotta megemlékezését az ’56-os Szövetség újpesti szervezete. A hagyományosan az ’56-os emlékkőnél megtartott megemlékezésen Szendiné Kósa Katalin, a szövetség újpesti elnöke, a mártírhalált halt Kósa Pál leánya mondott beszédet. A megemlékezők között volt Wintermantel Zsolt, aki elhelyezte Újpest Önkormányzatának koszorúját.
A Himusz közös eléneklését követően Szendiné Kósa Katalin a terror és az elnyomás elleni hősi küzdelemre, a szabadság szeretetére, az egykori nemzeti összefogásra emlékezett és emlékeztetett.
55 éve, ezen a napon
Többek között arra, hogy 1956. október 23-án, 55 évvel ezelőtt, a magyar nép egy szívvel és lélekkel, egy akarattal lázadt fel elnyomói ellen. Újpestet sem kerülték el a forradalmi események:
– „Október 24-én az emberek csákányokkal szétverték az Ivánnak nevezett szovjet katona szobrát, és a vörös csillagot, a szobor talapzatára felravatalozták azt a röplapokat szóró fiatalembert, akit a rendőrség épületéből lelőttek. Testét lyukas nemzetiszín zászlóval és virágokkal borították. A Tanácsháza előtti téren összegyűlt több ezres tömeg előtt Kósa Pál felolvasott egy röplapot, mely békére és nyugalomra szólította fel a tömeget. A téren levő újpestiek egyetértésével Forradalmi Bizottságot alapítottak, melynek elnöke dr. Rajki Márton lett, tagjai pedig Kósa Pál, Kiss Imre Lészai Béla és Roik János. A jó szervezésnek köszönhetően a kerületben a békés élet feltételeit biztosították” – idézte fel az eseményeket Szendiné Kósa Katalin.
Kegyetlen megtorlás
Nem sokkal később az országban elsőként az Egyesült Izzóban megalakult a Munkástanács. És felgyorsultak az események. November 12-én, a Tanácsházán a bizottság tagjait a szovjet katonák letartóztatták és a tanácsházát körülvevő tankokban, harckocsikban ismeretlen helyre szállították. A munkástanácsok hiába harcoltak tovább a letartóztatottak szabadon bocsátásáért. – „A kegyetlen megtorlás nem maradt el, az újpesti vádlottak koncepciós per áldozatai lettek, többségüket 1956. november 12-től 1959. március 15-ig, az előre kitervelt ítélet kihirdetéséig, zsúfolt börtönökben, emberi mivoltukban súlyosan megalázva tengődtek. Első fokon 10 halálos, 3 életfogytiglani és 219 év, 3 hónap szabadságvesztés volt az ítéletük. A „vigyorgó halálnak” hívott Borbély János bíró, másodfokon, 1959. július 28-án „csak” 7 halálos, 6 életfogytiglani és 188 év, 3 hónap ítéletet hirdetett ki” – emlékeztetett Szendiné Kósa Katalin.
A hét kivégzett újpesti mártír: dr. Rajki Márton ügyvéd, Kósa Pál asztalos mester, Csehi Károly festő és mázoló, Gábor László tisztviselő, Gémes József gyári munkás, Koszterna Gyula lakatos, S. Nagy Sándor egykori huszár alezredesből lett munkás, a Kozma utcai temető 301-es percellában alussza örök álmát.
A szereteten kívül mindennek ára van
Október 23-án, délelőtt az ’56-os emlékkőnél, nevük elhangzását követően, egy-egy nemzeti színű mécses lángja lobbant fel.
Kósa Pál, a kivégzett újpesti forradalmát leány azzal zárta beszédét, hogy az életben egyetlen dolog van ingyen: a szeretet. Minden másnak ára van – mondta. „Hiszem, hogy a szeretet az egyetlen erő, amely előtt egyszer minden zsarnoki hatalom összedől- fejezte be emlékezését Szendiné Kósa Katalin.
Majd Krizsik Alfonz színművész Albert Camus: A magyarok vére című írását olvasta fel a jelenlévőknek. Az ünnepség végén az emlékkőnél Wintermantel Zsolt polgármester, az ’56-os Szövetség, valamint a pártok, szervezetek képviselői, civilek helyeztek el koszorút, virágot. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.
B. K.