A Magyar Városok sorozat XI. köteteként éppen 80 évvel ezelőtt jelent meg Dr. Ugró Gyula Ujpest című monográfiája. A köztiszteletben álló személyiség, aki 1906 júniusában Újpest nagyközség főbírója volt, majd 1907 augusztusában lett a város első polgármestere, a település 1831–1930 közötti időszakát, száz év történetét elemzi.
A Magyar Városok Monográfi ája Kiadóhivatal által Budapesten, 1932-ben kiadott kötet ma is számos témában “alapmű”, segítője a helytörténeti kutatóknak is. A kötetből a népességre, népmozgalomra, a lakás- és épületviszonyokra, a közvilágításra és vízellátásra, a közlekedésre, a közigazgatásra, a közegészségügyre, a közétkeztetésre, a közjótékonyságra, a közművelődésre találunk adatokat, elemzéseket.
A könyv 1932. március 21-én kelt előszavában Preszly Elemér, Pest megye főispánja úgy fogalmaz: “Ujpest százesztendős története az optimizmus hymnuszát zengi a lelkünkbe […] Száz év előtt néhány szerény ház állott a mai Ujpest helyén: szegény telepesek voltak itt, csak a ház felülépítménye volt a tulajdonuk, a telkek már nem, azok a grófi uradalom tulajdonai voltak. Ma pedig hetvenezer lakosu, egészséges, tiszta, élénk város áll e helyen, jól kövezett utcákkal, villanyvilágitással, vizvezetékkel, sok szép iskolával, kórházzal, szeretetházzal és számos középülettel”. […] “ez a száz év szakadatlan munka története, küzdelem az életért és a mellett kötelességteljesítés és hüség a hazával szemben“.
Dr. Ugró Gyula zárszavában úgy fogalmaz: “A mult történetének ismerete: a jövő fejlődésének biztos záloga, a régiek emlékének megőrzése: önmagunk megbecsülése.“
– B. K.