Szokatlan látvány a gumikerekes felépítményre szerelt egycsövű és négycsövű légvédelmi gépágyú. A húsz milliméteres fegyvereket ritkán látja az ember, a „katonazöld” színű utánfutókat csak akkor hozzák ki az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred újpesti hadikikötőjéből, ha éleslövészetre indulnak. Ezen a héten, a nullaponti lőtéren azonban találkozhattunk a Magyar Honvédség hadihajóin rendszeresített harceszközök „szárazföldi változatával”.
Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel hajtanak végre éles lőgyakorlatot a magyar hadihajós katonák – vízi lőtér hiányában a nullaponti lőtéren, mégpedig az AM-hadihajókon rendszeresített négycsövű PAV-4-es és egycsövű PAV-1-es légvédelmi gépágyúk „szárazföldi változatával”.
„A gumikerekes utánfutóra szerelt, így közúton is könnyen szállítható húsz milliméteres harceszközökkel a mostani – április 24–26. közötti – lövészeten összesen húszan lőnek” – mondja Danyikó László százados. Az alakulat hadihajós alosztályának parancsnoka, a lőgyakorlat vezetője elárulja azt is, hogy kicsit különleges ez a kiképzési foglalkozás, a lövők többsége ugyanis a közelmúltban került jelenlegi beosztásába, s eddig még nem volt alkalmuk éleslövészeten részt venni.
Persze a „legfontosabb mozdulatokat”, vagyis a tárazást, a töltést, a célzást, a tűzkiváltást, az ürítést, valamint a lövészet utáni ellenőrzést már eddig is „milliószor” elgyakorolták, de azért mégiscsak az éleslövészet a „hab a tortán”, ez minden hadihajós katona álma és vágya – meséli a százados, miközben a háttérben már komoly készülődés zajlik a hamarosan kezdődő lövészetre, amely egyébként a télen indult hadihajós-tanfolyam része.
Az alosztályparancsoktól megtudom még azt is, hogy egy hadihajón nemcsak az irányzó beosztásúaknak kell tudniuk lőni a kinézetre is tiszteletet parancsoló gépágyúkkal, hanem a teljes legénységnek. Éles helyzetben ugyanis bármikor előfordulhat, hogy az irányzó sebesülése vagy akadályoztatása esetén valaki másnak kell használnia a fegyvereket…
A lövészet előtti eligazítás alapos: Danyikó százados, illetve az egyik lövészetvezető, Daruka Norbert főhadnagy nemcsak a biztonsági rendszabályokat ismételteti át a végrehajtókkal, hanem bemutatják a lőteret is – az elhelyezkedést, a fő lőirányt és a sávhatárokat –, valamint kérik a lőtértoronyban lévőket, hogy mutassák meg a közeledő páncélozott szállító harcjárműveket, illetve lebegő helikoptereket imitáló célokat.
Aztán beindul a „nagyüzem”: a lövészetvezetők felváltva rendelnek el „harci riadót” a PAV–4-es és a PAV–1-es kezelőszemélyzeteinek. Dobhártyaszaggató robajjal dörögnek a gépágyúk, és aprítják a 900, majd 700, illetve 500 méteres távolságban feltűnő PSZH-célokat, valamint az 1200 és 900 méterre kihelyezett forgószárnyas imitációkat. Húsz milliméteres golyózápor szaggatja a célokat és a lőtér földjét…
„Ahhoz képest, hogy a lövők többsége újonc, egészen jók az eredmények!” – jegyzi meg Danyikó százados, akitől megtudjuk azt is, hogy a háromnapos lőgyakorlat utolsó feladataként igazi csemegével készülnek: úgynevezett hatásbemutatót is lőnek. Mindez azt jelenti, hogy a célterületre kihelyezett, a hadrendből már kivont honvédségi gépjárművekre és harceszközökre tüzelnek a PAV-okhoz rendszeresített lőszerekkel – azaz a páncéltörő-gyújtóval, valamint a repeszrobbanó-gyújtóval felszerelt, illetve a repeszrobbanó-fényjelző lőszerekkel. Ennek során azt vizsgálják, hogy mekkora pusztítást okoznak a lövedékek az úgynevezett „kemény célokon”.
A mostani lövészet egyébként nemcsak az újonc lövőállomány és a hatásbemutató miatt különleges, hanem azért is, mert a szerb haderő öt katonája szintén megtekinti. Jelenlétük nem véletlen – mondja egyikük, Romeo Grboviæ alezredes – hiszen ők készítik elő a szeptemberben megrendezendő, IRON CAT 2012 névre keresztelt, magyar−szerb közös, hadihajós légvédelmi lőgyakorlatot.
Tavaly a magyarok utaztak ki Szerbiába, hogy a Tisza folyón, Titel város határában található vízi lőtéren hajtsanak végre lőfeladatokat. Idén pedig a szerbek érkeznek majd Magyarországra, hiszen számukra a szárazföldi körülmények között végrehajtandó lövészet számít különlegesnek.
Az őszi közös gyakorlat úgynevezett fő tervezői konferenciáját éppen úgy időzítették, hogy az a magyar hadihajósok éleslövészetével egy időpontra essen, így a megbeszélésen részt vevő szerb katonák saját szemükkel is megtekinthetik: milyen feladatokat kell majd néhány hónap múlva végrehajtaniuk a nullaponti lőtéren.
Fotó: Rácz Tünde
(www.honvedelem.hu)