Több mint négy évtizede történt már, mégis ő a „legfrissebb” aranyérmes a somogyi származású olimpikonok közül. Nagy László labdarúgó 1968-ban Mexikóvárosban állhatott büszkén a dobogó legmagasabb fokán.
– Állítólag Bene Ferencéknek is köze van ahhoz, hogy az Újpesti Dózsa labdarúgója lett.
– Mindketten somogyi, Balaton-parti gyerekek voltunk, a szüleink pedig ismerték egymást – emlékezett vissza a 62 éves Nagy László. – Amikor középiskolásként Budapestre kerültem, az édesapám szólt Bene Ferenc apukájának, hogy nézzenek már meg Újpesten, hátha szunnyad bennem némi fantázia. Aztán amikor végeztünk, közölték: hozzak hat forintot meg egy fényképet magamról, ha azt akarom, hogy leigazoljanak…
– Vasas vagy Dózsa?
– Mindig is a jó játékért rajongtam. A legendás Farkas Jánoshoz hasonlóan én is bal oldali támadót játszottam, ezért is lett a Vasas a kedvenc csapatom, na meg a Fradiért is rajongtam. Mivel évtizedeket húztam le Újpesten, így természetes, hogy a vérem is idővel egyre lilább lett.
– Kevesen mondhatják el magukról, hogy a miniszterelnök edzője volt, ráadásul aranyba is öntötték a nevét…
– … méghozzá kétszer is. Előbb 2004-ben az NB III-at, majd rá egy évre az NB II-tőt nyerte meg a Felcsút.
– A pályán is központi figura volt Orbán Viktor?
– Amikor pályára lépett – s igaz ez az edzésekre is –, mindig a maximumot próbálta nyújtani. A társai talán tudat alatt is őt keresték a labdával, hagyták, hogy had ő végezze el a szögletet, szabadrúgást. Nem labdarúgónak készült, de imádta és imádja ezt a sportot. Ha erre teszi fel az életét, NB I-es játékos válhatott volna belőle.
– Milyen nyomot hagyott Nagy Lászlóban a nemrég véget ért labdarúgó Európa-bajnokság?
– Nem borult a papírforma, vagyis a favoritok szerepeltek jól. Az olaszok jó teljesítménye meglepett, a németek elődöntőben nyújtott produkciója viszont – akiket a fináléba vártam – csalódást okozott. A címvédő spanyolok csak annyit adtak ki magukból, amennyi kellett; az aranymeccsre tartogatták magukat, az olaszok ellen játszottak a legjobban. A bronzmérkőzést viszont nagyon hiányoltam; szerintem arra is sokan lettek volna kíváncsiak, hogy mire megy egymás ellen a csalódott Németország és Portugália.
– Ha összevetjük a magyar focit a spanyollal…
– De ne hasonlítsuk össze, mert nem érdemes. Mindenben sokkal jobbak nálunk. Egyszerűen elrohant mellettünk a világ. Annak idején mi még partiban tudtunk lenni egy Bayern Münchennel, egy Benficával vagy egy Juventussal. Ma már ez sajnos elképzelhetetlen. A magyar pályákon is lefutják ugyan a 12–13 kilométert, csak nem mindegy, hogyan. Az az igazság, hogy borzasztó lassú a játékunk.
– Mi ennek az oka?
– Nálunk is vannak tehetségek, csak míg mondjuk Spanyolországban a tehetségekből labdarúgókat nevelnek, addig nálunk jobb híján örök tehetségek maradnak. A merítési lehetőség is egyre szűkebb: megszűnt a tömegsport, felszámolták a grundokat, eltűntek a gyári csapatok.
– Ha már szóba kerültek az elmúlt két Eb-t – és közte egy világbajnokságot – nyert spanyolok: le lehet őket győzni?
– A végtelenségig nem lehet nyerni… Tény, hogy villámgyorsak, fejben is a topon vannak; akár a profi sakkozók. A kérdés, hogy az idővel kiöregedő világklasszisaikat – mind például az Európa-bajnokság legjobbjának választott Iniesta – hogyan tudják majd pótolni.
– Négyévente rendeznek világ- és Európa-bajnokságot, s szintén négyévente van olimpia. Ha a szabályok megengednék, a legnagyobb sztárok is bevállalnák az ötkarikás játékokat?
– Bár nagyon sűrű a program, ennek ellenére szerintem szívesen megmutatnák magukat. Azt is hadd tegyem hozzá, hogy nem a pénz motiválná őket.
– Milyen lesz a magyar éremtermés Londonban?
– Mindig is maximalista voltam: szerintem összejöhet 8–10 arany. Elsősorban a vizes (siker)sportágak jeles képviselőiben, vagyis a pólósokban, az úszókban és a kajak-kenusokban bízom.
Kilencszer volt bajnok az Újpesti Dózsával
1968-ban Mexikóvárosban tagja volt az olimpiai bajnok magyar csapatnak, 1974-ben pedig az utánpótlás Európa-bajnokságon szintén aranyérmet szerzett együttesnek. Szerepelt az 1978-as argentin világbajnokságon.
1970 és 1980 között pontosan 25 alkalommal szerepelt a válogatottban, amelyeken hét gólt szerzett.
Az Újpesti Dózsa színeiben 355 NB I-es mérkőzésen 94 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját. Kilencszeres bajnok (1969–1975, 1978 és 1979), ötszörös kupagyőztes (1969, 1970, 1975, 1982 és 1983). A BEK és a KEK találkozókon nyolcszor iratkozott fel a gólszerzők közé.
Csapatai. Utánpótlás játékosként: Fonyód (1962–1965), Újpesti Dózsa (1965–1968). Felnőtt játékosként: Újpesti Dózsa (1968–1983), Locarno – Svájc (1983–1984).
Edzői pályafutása. Újpesti Dózsa (1985–1990; pályaedző), ESMTK (1990), Bp. BKV Előre SC (1992–1994), Bicske (1994), MTK (1995–1996; pályaedző), Újpest FC (1996–1997), Siófok FC (1997–1998), Kecskeméti TE (1999–2001), Marcali (2002), Ercsi (2003), Felcsút (2003–2005), Integrál-DAC Győr (2006), Bicske (2007), Tököl (2009–2012).
Csúcson a magyarok
A labdarúgás 1900 óta szerepel az ötkarikás játékok programjában, s csak 1932-ben Los Angelesben hiányzott. Annak ellenére, hogy a magyarok utoljára még 1996-ban tudták kivívni az indulás jogát – akkor léphettek először pályára a hölgyek –, mi vagyunk a legeredményesebbek ebben a sportágban három első, valamint egy-egy második és harmadik helyezésünkkel.
A magyar mérleg. Aranyérmek: 1952 – Helsinki; 1964 – Tokió; 1968 – Mexikóváros. Ezüstérem: 1972 – München. Bronzérem: 1960 – Róma.