A nyári időszámítás kezdete március utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 2 óra. A befejezése október utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka, 3 óra. Az időszámítás-váltást hagyományosan az energiatakarékosság igényével indokolják.
Maga a reform háborús idők szülötte. 1916-ban Amerikában vezették be először az alternatív – nyári – időszámítást. A praktikusnak tetsző ötletet több európai állam, így Magyarország is átvette. A két időszámításos rendszer egészen 1918-ig, a háború végéig hivatalban maradt. 1919-ben azonban nyugdíjazták, s csak 1941-ben vették elő újra. Akkor viszont az órákat nem is engedték visszatekerni: 1942 szeptemberéig maradt a nyári időszámítás. 1943-ban és 1944-ben már március végén, illetve április elején beköszöntött az óra szerinti nyár, a következő két évben viszont nem állították át az időmérőt. 1947 és 1949 között megint nyári–téli rend szerint forogtak a mutatók. 1950-től 1953-ig ismét csak egyféle (téli, azaz normális) időszámítás létezett. 1954-től 1956-ig újra hozzáigazították az órákat a Naphoz, azután egészen 1980-ig a hagyományos időszámítás maradt érvényben. 1980 áprilisa óta élvezhetjük ismét az óraigazítás örömeit. A legutóbbi reformra 1996-ban került sor: akkor – már az EU-irányvonalnak megfelelően – szeptemberről október végére tolódott a téli időszámítás kezdete – olvassuk a Jeles napok–Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség honlapján.