•  
  •  
  •  

Két tinédzser találkozik a kilencvenes évek közepén. Mindketten Újpestre járnak középiskolába, és csodálkozva ismerik fel, hogy mindkettőjüket kizárólag ugyanaz az egy dolog érdekli: a rockabilly. Így született a Mystery Gang zenekar.

A rockabilly nemcsak egy zene, hanem egy életérzés, egy kultúrkör. A két fi atalnak teljesen egyértelmű volt, hogy ezt a zenét kell játszaniuk, ezt az életérzést kell megélniük.

– Akkoriban még nem tudtuk, de visszatekintve már látom, hogy afféle “fényes elvonultságban” éltünk. Nem számított, hogy milyen évet írunk, meg hol is élünk valójában, semmi sem zavarhatta meg a mi kis rockabillyvilágunkat. Az ötvenes évek zenéje olyan szabadságot adott, mint semmi más. Vad volt, lázító, és nekünk pont ez kellett – meséli Egri Péter, a Mystery Gang énekese, gitárosa.

– Minden más zene műanyagnak tűnt, így nem is érdekelt minket. Az iskolában sokan irigykedtek ránk, hogy merünk ilyen hülyék lenni, és hát elég menők voltunk akkoriban a suliban. A rockabillyt abszolút jelennek és modernnek éreztük és érezzük mind a mai napig – teszi hozzá Passzinger Zoltán “Singer”, a zenekar nagybőgőse.

A trió 1998-ban alakult, és külföldön sokkal hamarabb lett ismert, mint idehaza.

– Nagyon sokat zenéltünk külföldön, sokszor hónapokig nem is jöttünk haza, legfeljebb a ruháinkat kicserélni. A kilencvenes és a kétezres évek fordulóján itthon nem rúghatott labdába egy rockabilly-zenekar – emlékszik vissza Singer.

A sok koncert meghozta a gyümölcsét: Európa-szerte, sőt Amerikában is népszerű lett a Mystery Gang.

– Azért azt nem gondoltuk volna, hogy a 2013-ban tagjai leszünk a Rockabilly Hall of Fame-nek. Még mindig hihetetlen, hogy Elvis Presley, Buddy Holly, Jerry Lee Lewis mellé minket is beválasztottak a Halhatatlanok Csarnokába – mondja Egri Péter.

Május 17-én, a Káposztásmegyeri Napon játszik a Mystery Gang, vagyis Egri Péter, Passzinger Zoltán és Tamási László dobos. Ígéretük szerint egy másfél órás koncerten dübörög majd a rockabilly. Úgyhogy az újpestiek is érezhetik, hogy ez nemcsak egy zene, hanem egy életérzés.

J.M.