A város egyik jellegzetes épülete ma már ipari műemlék, s annak, aki Palota felől érkezik, az első fogadóépület az Üdvözöljük Újpesten! tábla után. A víztorony több mint száz év tanúja.
Újpest 1900-ban 41900 lakost számlált, tíz évvel később már 55 200-an lakták a települést, amely akkor már három éve város volt. 1911. április elsején kezdték meg Újpesten a vízvezeték hálózat csőfektetését, július elsején pedig a víztorony építését. A vízszolgáltatás egy év múlva, 1912. június 17-én indult meg.
A több mint száz évvel ezelőtti történet előzménye, hogy vízvezeték létesítésére Újpestet – azaz a nagyközség hatóságát – a belügyminiszter már 1905-ben leiratban utasította – utal rá dr. Ugró Gyula, a város első, 1907-1911 közötti polgármestere az Ujpest című, jóval később (1932-ben) íródott monográfiájában. A Duna – menti településen ugyanis a talajvízből táplált kutak sokáig egészséges ivóvizet biztosítottak, ám a lakosság nagyarányú növekedése és az ezzel óhatatlanul járó talajszennyezettség más megoldást követelt.
Biztonságos ivóvizet!
A fejlesztés a biztonságos ivóvíz ellátásról és már hosszú távra szólt. „Politikai és közigazgatási válságok, majd a várossá alakulás munkálatok miatt a nagy horderejű kérdéssel – a polgármester jelentése alapján – csak 1908-ik év vége felé foglalkozott Újpest város képviselő-testülete. A testület elé terjesztett műszaki és pénzügyi szempontok szerint a víztoronnyal párhuzamosan kialakítandó népszigeti vízművet olyképpen kell megépíteni, hogy 60 000 lakos számbavétele mellett, fejenként 120 literes fogyasztást véve alapul, szállítóképessége 7 200 köbméter legyen”. Ám a jövőre gondolva a feltételeket úgy szabták meg, hogy közműfogyasztásra, utak locsolására, tűzoltásra egyaránt megfelelő legyen. A vízművek kialakítását vállalkozókra bízták, s három ajánlat érkezett. Végül egy belga társaság 2 millió korona alaptőkével magyar részvénytársaságot alapított, amelyet Ister Magyar Vízmű Részvénytársaság néven bejegyeztetett.
A síkvidéki Újpest legmagasabb pontján
Mivel a vízfogyasztás nem volt egyenletes, átmeneti víztározásról is gondoskodni kellett. A síkvidéki Újpest számára ezt kizárólag víztoronnyal lehetett megoldani, amely a város akkori legmagasabb pontján kapott helyet. Az építészeti terveket Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit a későbbiekben (1948-ban) Kossuth- díjat kapó dr. Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök készítette, aki többek között a világ akkor legnagyobb fesztávolságú vasbeton hídjának (Temesvár, Ligeti úti híd, 1909) és a szolnoki közúti Tisza – híd acélszerkezetének tervezője is volt. A műtárggyal szemben voltak esztétikai elvárások is, hiszen egy hatalmas, a városból toronyszerűen kimagasló építmény a város díszére is kellett váljon. Építése idején a költségek 225 000 koronát tettek ki.
Vízszint: 40 méter magasan
Az újpesti vízművek Árpád úton emelkedő hatalmas műtárgya, a víztorony, egy 1500 köbméteres, Intze – rendszerű vasmedencét rejt magában. A medence hengeres részének átmérője 15 méter és teljesen megtöltve a vízszint 40 méter magasan áll az utca szintje fölött. Alépítménye hengeres tömör téglafal, melynek külső átmérője a medence alatt 11,60 méter. A medencét védőfallal vették körül.
Ipari műemlék
A víztornyot Újpesttől, akkor már a főváros IV. kerületétől a Főváros Vízművek az 1950-es években vette át üzemeltetésre. 2003 februárjáig a környékbeli gyárak ipari vízellátását biztosította, majd később a Vízművek használaton kívül helyezte. Ma már ipari műemlék, amely a környékbeli házaknak, beépítéseknek köszönhetően már nem emelkedik ki a városból, de máig megmaradt Újpest egyik jelképének.
(Forrás: Iványi János: Az újpesti víztorony, dr. Ugró Gyula: Ujpest, dr. Mihailicz Győző: Újpest vízművének víztornyáról.)
Bangha Katalin
A víztorony korában épültek Újpesten:
– Az Árpádút 77. szám alatti első háromemeletes, szecessziós stílusú lakóház, amely a földszintjén működő moziról az Apolló-ház nevet kapta. Itt volt egykor az Újpesti Vigadó,
– 1900-ben létesült a Vágóhíd, a Chinoin. Megnyílt a Népszínház, megalakultak az önkéntes mentők,
– 1909-ben épült a Viola utca 4. szám alatti elemi iskola épülete,
– 1911-1913 között épült a mai Könyves Kálmán Gimnázium vörös klinkertéglás épülete.