A magyar jégkorong-válogatott Krakkóban, bravúros teljesítménnyel feljutott a világ elitet jelentő „A” csoportba. A csapatban egy újpesti játékos is terelte a pakkot, Kiss Dániel teljesítményével kivívta a szakemberek elismerését is.
– A tévénézők az eredményhirdetésig követhették a Krakkóban történteket. A folytatásnak is vannak publikus részei? – kérdeztem az újpesti hokist.
– Nagy volt az öröm, de azt gondolom, ez érthető. Ünnepeltünk persze, ki többet, hosszabban, ki pedig kevesebbet. Bevallom, én az utóbbiakhoz tartozom, nagyon elfáradtam a torna végére.
– Nem látszott a játékodon a fáradság.
– Jól sikerült a felkészülés, a bajnokságban is sokat játszottam, az edzőimnek és az edzéseknek köszönhetően, jól bírtam a megterhelést. Éles helyzetekben is sikerült a legjobb döntéseket meghoznom, úgy gondolom, hasznára voltam a válogatottnak.
– Mennyiben volt más a mostani diadal, mint a 2008-as szapporói bravúr?
– A rajt előtt a szakemberek többsége úgy vélte, ezúttal mindenekelőtt a kiesés elkerülése, sokkal kevésbé a feljutás kiharcolása lehet a cél. Szerencsére tévedtek, mert a kiesés réme egyáltalán nem fenyegetett bennünket.
– Mikor éreztétek, hogy van esély a feljutásra?
– Az olaszok elleni győzelem után már ki mertük mondani azt, amiben addig csak reménykedtünk. Feltüzelte a társaságot a győzelem, hiszen figyelve az ellenfeleket, éreztük, hogy van esélyünk mindenki ellen.
– A világbajnokság előtt néhány nappal kapta meg a magyar állampolgárságot a két kanadai klasszis. Nagyot dobott ez a csapaton?
– Ahogy mondani szokták: a műsor nélkülük nem készülhetett volna el. Két igazán fantasztikus játékost sikerült megszerezni, akik apait-anyait beleadtak a játékba. Ráadásul, amikor egy picit megbillent a csapat, azonnal helyreráztak bennünket. Igazi vezéregyéniségeket ismertünk meg, röviden, nagyon jó, hogy nálunk játszottak. Persze a magyarokról sem szabad megfeledkezni, hiszen mi is alaposan odatettük magunkat a siker érdekében.
– Csehországban folyik az „A” csoportos világbajnokság. Nézed a meccseket?
– Természetesen. Ráadásul, már más szemüvegen át figyelem a leendő ellenfeleinket.
– A sportban egy év hamar elszalad. Miben reménykedhetünk majd az oroszországi világbajnokságon?
– Ismerve a mezőnyt, a tisztes helytállásban. Ugye, nem kell sorolnom, hogy milyen válogatott csapatok várnak ránk majd Oroszországban? Annyit megígérhetek a csapat nevében is, megpróbáljuk megnehezíteni a legjobbak dolgát is a világbajnokságon.
– Egyedül voltál újpesti a csapatban. Szerinted mikor üdvözölhetünk a válogatottban több lila-fehér hokist?
– Ha a szövetségi kapitány meghív másokat is a keretbe – mondta nevetve. – Komolyra fordítva a dolgot, szerintem jövőre legalább hárman küzdünk majd a csapatba kerülésért. Jó lenne, ha nem volnék – bár az én helyem sem biztos – egyedüli, mostohagyerek a magyar válogatottban.
– Nagy volt az öröm, de azt gondolom, ez érthető. Ünnepeltünk persze, ki többet, hosszabban, ki pedig kevesebbet. Bevallom, én az utóbbiakhoz tartozom, nagyon elfáradtam a torna végére.
– Nem látszott a játékodon a fáradság.
– Jól sikerült a felkészülés, a bajnokságban is sokat játszottam, az edzőimnek és az edzéseknek köszönhetően, jól bírtam a megterhelést. Éles helyzetekben is sikerült a legjobb döntéseket meghoznom, úgy gondolom, hasznára voltam a válogatottnak.
– Mennyiben volt más a mostani diadal, mint a 2008-as szapporói bravúr?
– A rajt előtt a szakemberek többsége úgy vélte, ezúttal mindenekelőtt a kiesés elkerülése, sokkal kevésbé a feljutás kiharcolása lehet a cél. Szerencsére tévedtek, mert a kiesés réme egyáltalán nem fenyegetett bennünket.
– Mikor éreztétek, hogy van esély a feljutásra?
– Az olaszok elleni győzelem után már ki mertük mondani azt, amiben addig csak reménykedtünk. Feltüzelte a társaságot a győzelem, hiszen figyelve az ellenfeleket, éreztük, hogy van esélyünk mindenki ellen.
– A világbajnokság előtt néhány nappal kapta meg a magyar állampolgárságot a két kanadai klasszis. Nagyot dobott ez a csapaton?
– Ahogy mondani szokták: a műsor nélkülük nem készülhetett volna el. Két igazán fantasztikus játékost sikerült megszerezni, akik apait-anyait beleadtak a játékba. Ráadásul, amikor egy picit megbillent a csapat, azonnal helyreráztak bennünket. Igazi vezéregyéniségeket ismertünk meg, röviden, nagyon jó, hogy nálunk játszottak. Persze a magyarokról sem szabad megfeledkezni, hiszen mi is alaposan odatettük magunkat a siker érdekében.
– Csehországban folyik az „A” csoportos világbajnokság. Nézed a meccseket?
– Természetesen. Ráadásul, már más szemüvegen át figyelem a leendő ellenfeleinket.
– A sportban egy év hamar elszalad. Miben reménykedhetünk majd az oroszországi világbajnokságon?
– Ismerve a mezőnyt, a tisztes helytállásban. Ugye, nem kell sorolnom, hogy milyen válogatott csapatok várnak ránk majd Oroszországban? Annyit megígérhetek a csapat nevében is, megpróbáljuk megnehezíteni a legjobbak dolgát is a világbajnokságon.
– Egyedül voltál újpesti a csapatban. Szerinted mikor üdvözölhetünk a válogatottban több lila-fehér hokist?
– Ha a szövetségi kapitány meghív másokat is a keretbe – mondta nevetve. – Komolyra fordítva a dolgot, szerintem jövőre legalább hárman küzdünk majd a csapatba kerülésért. Jó lenne, ha nem volnék – bár az én helyem sem biztos – egyedüli, mostohagyerek a magyar válogatottban.
(GG)