2015 márciusában az UTE válogatott gyaloglója, Madarász Viktória teljesítette az olimpiai kiküldetési szintet. Elmondhatjuk, nyugodtan készülődhet a riói ötkarikás játékokra. Igaz, a nyári olimpiáig még sok idő van hátra, lustálkodásra mégsem lesz ideje.
– Számítottál arra, hogy már az idény elején kigyalogolsz Rióba?
– Éreztem, hogy jó formában vagyok, mert az edzéseken is jó időket mentem. Persze a verseny egészen más, ott nem csak az óra ellen gyürkőzöm, hanem az ellenfelekkel is akad gondom.
– Mennyit számít egy gyaloglónak, hogy ellenfelek is vannak? Gondolom, mindenki a saját iramában „sétál”…
– Az biztos, hogy hamar elmehet egy verseny, ha csak az ellenfelekkel foglalkozik a gyalogló. Érezni kell, hogy mit bír az ember, nem szabad túl gyorsan, de túl lassan sem gyalogolni. Ha gyors vagy, kipukkadhatsz, ha lassú, akkor csak a mezőny hátát látod. Ezért van szükség tiszta fejre és jó kondícióra. Az utóbbit az edzéseken szerzed meg, és ha könnyen veszed a kilométereket, akkor a fejed is tiszta marad.
– Legutóbb Spanyolországban indultál egy versenyen. Valljuk be, nem sikerült.
– Valamit elrontottam, pedig mindent úgy csináltam, ahogyan az elvárható egy jó versenyzőtől. Talán nem jól állítottam össze az étrendemet, és sajnos a versenyen az első frissítés után éreztem, baj van. Könnyítettem magamon, de utána sem éreztem jól magam. Talán ha az életem múlik a jó helyezésen, végig tudok menni, de szerencsére nem volt ekkora a tét. Nem szépítem a dolgot, feladtam a versenyt, de ebből is tanultam.
– Tavaly azt mondtad, még ne beszéljünk még a riói olimpiáról. Most viszont beszélni kell róla.
– Bizony egyre többször jut eszembe az olimpia. Nagyon szeretnék az élmezőnyben végezni, tehát az első húszba várom magam. De addig még sok kilométer vár rám az edzéseken, hiszen az idei világbajnokságon meg akarom mutatni a mezőnynek, milyen jó gyalogló vagyok.
(gergely)