Amióta világ a világ, a kultúra közvetítésének legjellemzőbb objektumai a nagytermek voltak. Kezdve az ősemberek telerajzolt barlangjaival, folytatva az arénákkal, a színházakkal, a dísztermekkel, a vásár- és rendezvénycsarnokokkal, befejezve egy éppen aktuálissá váló épület aktuális alapkőletételével.
Ami itt volt Újpesten néhány hete. Ünnepélyes keretek között letették az új Piac, Vásárcsarnok és Kulturális Rendezvényközpont alapkövét, május 23-án. Az alapkőmellett egy idokapszula is helyet kapott, amikor Wintermantel Zsolt
polgármester köszöntötte a vendégeket.
Az esemény örömmel töltötte el az újpestiek szívét, hiszen lám, megint gazdagabbak leszünk, de – József Attilát idézve – feltehetjük magunknak a kérdést, hogy „vajon arányos-e hozzám most minden, ami van?” Mert ha ezt az óriást még pluszban beépítjük az egyébként is zsúfolt, sokfunkciójú térbe, akkor megtaláljuk-e majd a sok funkció arányait? Mert ilyen szempontból talán nem a legszerencsésebbfőtér az újpesti, az ország főterei közül. Hogy miként alakult a jelenlegi állapota szerint, azt meghatározta a római katolikus főplébánia egyhajós épülete, amit követett a városháza, majd a református templom. Ehhez csatlakozott később, az 1970-es években a vásárcsarnok, azaz a piaccsarnok. Ez a tér most tovább bonyolódik az új létesítmény hozzá-,illetve beépítésével. Hogy ezek az épületek miként egészítik majd ki egymást látványban, az már a jövő zenéje. De szép lesz, látványos lesz a maga sok funkciójával.
Mi azokra a nagytermekre emlékezünk igazán,amelyek valamiért emlékezetesek voltak és maradtak serdülő, illetve kamaszkorunk óta. Ott volt például a „Dallos Ida”, a Magyar Pamut kultúrháza, az MPSC bunyósai játszották ott a csapatbajnoki meccseiket, amibol egy Tungsram Fesztivál alkalmából, a választást megelozo szesztilalom napján, majdnem elvittek a rendorök, mert megkínáltam a zsűri tagjait konyakkal. Valaki befújta… Aztán persze az Izzó, illetve Tungsram nagyebédlője, ahol minden kedden és pénteken a teltházas Borhy-vacsorák mentek, májjal, pacallal.
Ahol kitunő hangulati aláfestést jelentett a Lukasics Frici – Krén Karcsi – Tácsik Miki trió. Aztán az „új ebédloben” tartott nagyszerű ifjúsági bállal, a villanykörteballonokból festett asztali díszekkel, amiket a népszeru és szeretett Kovács Jocó csinált vagy két nap, két éjjel, de meglettek! Feldobták a látványt, a hangulatot. Akkor lépett fel Sándor Gyuri éloben, elsöprő sikerrel.
Aztán lett egy új nagyterem, az Újpesti Gépelemgyár étterme, ahol hatalmas Gépelembulit rendeztünk. Meglepetésnek elhívtuk rá Máté Pétert titokban, aki az Astoriában befejezodött műsora után jött, Szabó Vili ment érte, hogy kivezesse Újpestre. Jött, látott, énekelt és győzött!
A Duna Cipő kultúrház nem annyira volt része a kerület életének, de muködött. A lányom talán valami irodalmi színpadának is a tagja volt. A Munkásotthonban meg folyt az élet! Igazán minden volt, de egyetlen funkciójú sose. Mi áhítattal látogattuk, mondván, hogy idejár József Attila. A piac meg lett, volt és maradt, ahol nagyapám vásárolta naponta az ennivalót.
Ha akarom, ma is hallom, ahogy a koromsötét Gépelem-teremben egyszerre felcsendül Máté Péter hangja: „Sugar baby love”. Csak egy fejgép világította és kísérte a színpadra. Szóval épül és szépül majd az új nagyterem, az új központ és az új piac. Majd megszokja és befogadja Újpest!
Réti János