A Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium hetedik évfolyamából 26-an Határtalanul Pályázat keretében, a gimnáziumi évfolyamokból pedig 13-an a Benkő István lelkipásztor emlékére Alapítvány finanszírozásával vettünk részt erdélyi tanulmányi kiránduláson.
Az első állomásunk Nagyvárad volt. A székesegyház és kincstár, Szent László hermájának és életének felelevenítése után a Kanonok sort néztük meg. A sétálóutcában a nagyváradi irodalmi élet fő alakjainak szoborkompozícióját lefényképezve beszéltünk Ady Endre, Juhász Gyula, Dutka Ákos és Emőd Tamás munkásságáról, valamint a nagyváradi irodalmi életről, és az itt megjelenő magyar nyelvű újságokról.
Innen sétáltunk a Kőrös-parton álló Lorántffy Zsuzsanna-szoborhoz. Itt is elhelyeztük a nemzeti színű szalagot az iskola nevével és a látogatás dátumával. Megbeszéltük, milyen fontos volt számára a hit, a Biblia, a református templomok támogatása, valamint a szegény sorból kikerült diákok felkarolása, mentorálása. A szoborral szemben megtekintettük a váradolaszi református templomot. Sétánk során láttuk a Nagyváradi Állami Színházat és az Emke Kávéházat is, hiszen itt ismerkedett meg Ady Lédával.
Aztán megálltunk Királyhágón, ahol az esős idő ellenére is gyönyörködtünk az elénk táruló kilátásban. Kolozsvárra így késő délután érkeztünk. Először az erdélyi nemzeti panteonba, azaz a Házsongárdi temetőbe mentünk. Egy főhajtás erejéig felkerestük Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Dzsida Jenő sírját. Röviden felelevenítettük munkásságukat, majd elénekeltünk egy-egy zsoltárt a sírhelyeknél, és mindegyiken elhelyeztük az emlékezés szalagját. A nemzeti színű szalag elhelyezése közben felidéztük egy-egy jellemző gondolatukat.
Ezután a Kolozsvár főterén álló Szent Mihály templomba mentünk, majd Mátyás király lovas szobra előtt a nagy király életéről hallgattunk kiselőadást. Kolozsvár legrégebbi házánál, melyben Mátyás királyunk született, felidéztük a ház történetét.
Este hét óra után indultunk szálláshelyünkre, Torockóra, ahol a házias vacsora után aludni tértünk. Másnap az előző hosszú és tartalmas nap után még kicsit fáradtan, de annál lelkesebben folytattuk az utat. Először Tordára mentünk. Útközben messziről láttuk a tordai hasadékot és felidéztük a Szent Lászlóról ismert legendákat.
Tordán az Ótordai Református Gyülekezet lelkésze az áhítat után beszélt templomuk és a gyülekezet történetéről és mai életükről. A Fejedelmek Háza előtt kiselőadások keretében emlékeztünk Rákóczi Györgyre, Lorántffy Zsuzsannára és Bethlen Gáborra. Végül az Ótordai Református Parókia udvarán lévő, Petőfihez kötődő emlékeket néztük meg, és itt is elhelyeztük nemzeti színű szalagunkat. Megemlékeztünk arról, hogy Petőfi Sándor és Szendrey Júlia itt találkozott utoljára, és Petőfi innen indult Bem József seregébe.
A Tordai Katolikus templomban tartott 1568-as erdélyi országgyűlés hirdetett elsőként vallásszabadságot. Felidéztük téziseit, és a hitről, mint Isten ajándékáról leírt gondolatait. Innen Nagyenyed felé vettük az utunkat. Még itthon, egy tanórán megnéztük A nagyenyedi két fűzfa című filmet. Kíváncsian vártuk, hogy a filmből megismert helyszíneket bebarangolhassuk. Nagy élmény volt a Bethlen Gábor Református Kollégium megtekintése is, hiszen az indulásunk előtti héten volt a kollégium átadási ünnepsége. Itt is számos magyar tudós emléktáblájával találkoztunk. Ebben a kollégiumban koptatta a padot Sütő András és Kőrösi Csoma Sándor is. A kollégium 2003-ban Magyar Örökség-díjat kapott.
Késő délután érkeztünk Gyulafehérvárra. A Római Katolikus Székesegyházban Rákóczi György, Bethlen Gábor és a Hunyadiak síremléke előtt helyeztük el tiszteletünk jelképét, a piros-fehér-zöld szalagot. Az Érseki Palota és a Fejedelmek Lakóháza előtt beszéltünk arról, hogy 1918-ban kapcsolták Erdélyt Romániához. Torockószentgyörgyön viszont csak néhányan másztunk fel a várromhoz. A többiek addig Brassaival, Erdély utolsó polihisztorának emlékeivel ismerkedtek.
Késő este érkeztünk vissza Torockóra, az utolsó itt töltendő estére, beszélgetésre készülődve. Az élmények felidézése és feldolgozása már itt megkezdődött.
Harmadnap, egyben az utolsó reggelen a torockói múzeumban kezdtük aznapi programunkat. Megismertük Torockó történetét, életét, népművészetét. Sétáltunk a csodaszép torockói házak között. Méltán kapott a falu Európa Nostra-díjat a kultúra megőrzéséért. A faluból feltekintettünk az 1239 méter magasan álló Székelykőre. Nagy örömünkre mindenki kapott egy frissen, a szemünk előtt készült kürtöskalácsot.
Hazaindultunk: Kolozsváron már vártak minket a Farkas utcai református templomban, amely nemrég újult meg. Délután érkeztünk Körösfőre. Megismertük az itteni református templomot, amit csodálatos erdélyi motívumokkal kivarrt terítők díszítenek. A kazettás mennyezeten bibliai történetek elevenedtek meg. A tanulói kiselőadás után hallottunk még a Rákóczi szőnyegről, amelyet a fejedelem ajándékba hagyott, amikor megszállt Kőrösfőn. Nézelődtünk és vásároltunk a híres körösfői vásárban, majd elindultunk Budapestre. Hazafelé beszélgettünk és összegeztük a látottakat.
Egyik osztálytársunk így foglalta össze:
„Az ablakból kinézve figyeltem a mellettem elsuhanó tájakat és arra gondoltam, mit is jelent magyarnak lenni. Azt, hogy Magyarországon születtem, magyar állampolgár vagyok, ezért mondom magamat magyarnak? Vagy ennél többet? A határok nem számítanak? Az Erdélyben maradt magyarok is fontosnak tartják hovatartozásukat? Olyan családban nevelkedem, ahol fontosnak tartják a magyar hagyományokat, értékeket, kultúrát. Édesapám mindig azt mondja, hogy büszkének kell lennünk magyarságunkra, ismernünk kell történelmünket és a határon túl maradt magyarokat tisztelnünk kell.”
Összeállították a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium utazáson részt vett diákjai