Ha Újpest központjában találomra megkérdeznénk embereket, kicsoda Berda József, nyolcan azt mondanák, hogy tudják is ők. Legfeljebb ketten, hogy valami költő. Egyvalaki talán viszonylag szabatosan megfogalmazná, hogy költő, és még utcát is neveztek el róla.
Újpesthez nagyságrendekkel több sportoló élete kötődik, mint költőé. Meg kell őket becsülni!
„Hétfő, kedd, szerda, írta Berda” – így szól kamaszéveink egyik mondókája. Berda Józsefet csaknem mindenki ismerte. Volt, aki a vendéglátóhelyek valamelyikéből, legtöbben az utcáról. Mert szinte állandóan jött-ment, és ő is ismert szinte mindenkit.
Én nem találkoztam vele, de apám gyakran. Azt mesélte, hogy trágár volt, megjegyzést tett a nőkre, és valami kis nyomásféle mindig volt benne. Vagy csak így szokták meg az újpestiek.
Most meg utca viseli a nevét. Anyámék ott laktak, így kétszer rövid ideig én is. A valamikori Szent Gellért, aztán Gellért utcában, ami ma – 1970 óta – Berda József utca.
Volt iskolatársam, Sípos Áron, de főleg a bátyja, az akkor már tanár Lajos állítólag sokat foglalkozott vele. Merjük remélni, hogy egyszer megírják a maguk Berda Jóskáját. Az lesz az igazi!
Az újpesti utcák jól ismerték Berdát, ahogy Berda is jól ismerte az utcákat. Nem volt tudós költő, hanem gyötrelmesen induló, csak anyanyelvét ismerő autodidakta, aki az elemi iskola négy osztályát is nehezen végezte el. Inasnak adták az angyalföldi Láng gépgyárba, ahol apja, Berda Mátyás betanított kazánkovácsként dolgozott. Azonban a lakatos szakmát sem tanulta ki.
Zelk Zoltán szerint nem tartozott a művelt költők közé, de sok mindent tudott, amit más költők nem tudtak. Berda József mindent megtanult ahhoz, hogy önmagát kifejezze, hogy önálló, öntörvényű világát kialakítsa.
Mindenekelőtt az evés, ivás, alvás, szeretkezések, kóborlások és boldog lustálkodások örömeinek költő apostola volt. Napjait környezetének megítélése szerint csavargók és naplopók módján élte. Egyénisége felszabadításáért, kifejezésének alakításáért, saját hangjának megtalálásáért nehéz, hosszú és makacs küzdelmet vívott. Mint azok, akiknek mindent mindig elölről kell kezdeni és maguknak megszerezni.
Volt kifutó, gyári hordár, könyvügynök. Verseket tizennyolc éves korában kezdett írni. Bátyjai nem jó szemmel nézték életmódját. Nem akartak belenyugodni abba, hogy nem tanult szakmát.
Végül elment otthonról, és talán már 1916-ban Újpestre került. Ágyrajáróként lakott az Arany János utcában, a Templom utcában, a Dugonics utcában, az Irányi Dániel és Aradi utcában. Majd 1933-tól haláláig a Szent Gellért utcában.
Létfenntartása olcsóbb volt Újpesten, és minél messzebb akart kerülni a családtól és bátyjainak hatalmától.
Írói jövője szempontjából is jól választott, amikor Újpestre költözött. Kezdő költőként olyan környezetet talált, amely nem nyomta el, hanem elősegítette kibontakozását.
Az irodalmi élet elismerte, befogadta: 1944-ben Baumgartner-díjat, 1965-ben József Attila-díjat kapott, és a Magvető Kiadónál gazdag válogatás jelent meg négy évtizedes költői pályája legjelentősebb verseiből.
Az Árpád kórházban a rák vitte el. Hatvannégy évesen.
Réti János