Dráma volt a Megyeriben

Az idei „villámcsődületet” Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából, „Aranyköpések” címmel hirdette meg országosan a Magyar Drámapedagógiai Társaság, így mi a költő műveivel kapcsolatosan játékdélutánt rendeztünk. A ruházatunk stílszerű aranysárga színével igyekeztünk fokozni az „aranyos” hangulatot.

Kati néni nagyon kreatív játékokkal készült, amelyekben a szülők is szívesen vettek részt. A szakkör tagjain kívül sok vendég is megjelent, ezért az első feladat egy játékos bemutatkozás volt, ahol mindenkinek egy tulajdonságot jelentő vezetéknevet kellett illeszteni a saját keresztneve elé. Így lettek a gyerekek és felnőttek Zsenge Zsuzsik, Áfás Ágik, Kedves Katik, Illedelmes Imik, Eszes Esztik, vagy éppen Aktív Alexek. A bemutatkozás után egy kört alkotva kellett számot adnunk, hogy kinek jegyeztük meg az új nevét. Kicsit nehéz volt 70 emberre visszaemlékezni, de azért szerencsére mindenkiére emlékezett a barátja, vagy az osztálytársa.

A második feladatban Arany János néhány versének, illetve balladájának a címével játszottunk, majd a harmadik játékban egyszemélyes farkasszobrokká (a Toldiból), kétszemélyes perlekedő szomszéd szobrokká (A fülemile versből), három személyből álló fává, majd négy személyből álló várszoborrá, végül két szembenálló hadsereg szobraivá váltunk. Jó volt látni, hogy a lelkes gyerekek mellett az anyukák (próbálnak) félelmetesen vicsorgó farkasokként szobrot alkotni (a jókedv miatt a félelmetessé válás nem mindenkinek sikerült), vagy ahogy az apukák a három tagból álló fáknál büszke főágként pózolnak. Egy kicsit minden felnőtt újra gyerekké vált mellettünk, és szerintem nagyszerűen illett ide a felhívó plakátunkon is megjelent George Bernard Shaw idézet: „Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani.”

Nagyon gyorsan eltelt a játékkal töltött egyórányi idő, amely végén Arany János A lejtőn című versének zenés feldolgozását énekeltük el közösen gitárkísérettel.

Én idén már nyolcadik osztályos vagyok, ez az utolsó évem, nemcsak a Megyeriben, de az iskola színjátszó szakkörében is. Sajnos jövőre már nem szerepelhetek együtt a többiekkel. De mindig nagy örömmel és szeretettel fogok visszagondolni az itt töltött évekre, és ha tehetem, akkor szívesen nézem meg a jövőben is a színjátszó szakkör előadásait, vagy veszek részt Kati néni szervezésében a következő flashmobokon is, de már csak vendégként – az adott témához illő lila, piros, fekete, vagy esetleg zöld pólóban.