Kétszer is felújították, ehhez képest meglepő, hogy az Újpest stadionja még nem felel meg a labdarúgó NB I követelményeinek. Pedig rengeteg emlékezetes élmény kapcsolódik hozzá.
Én kilencéves voltam, amikor először voltam mérkőzésen. Az akkori Dózsa 2-2-t játszott az akkor épp Vasas Izzóval. Hány nagyszerű bajnoki és kupamérkőzés helyszíne volt ez a pálya! Talán az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor 1973-ban az Újpest a Juventusszal BEK negyeddöntő-visszavágót játszott harmincezer néző előtt a Megyeri úton. A torinói 0-0 után Újpesten 2-2 lett az eredmény, végül a Juventus egészen a döntőig jutott.
Az Újpest így állt fel: Szentmihályi – Kolár, Harsány, Horváth, Juhász – Dunai III, Tóth András – Fazekas, Bene, Nagy L., Zámbó (Kellner 75. perc), edző Kovács Imre. A Juventus pedig: Zoff – Spinosi – Morini, Salvatore, Longobucco – Cuccureddu. Furino, Capello – Causio, Anastasi, Altafini (Bettega, 76. perc). Góllövők: Bene (1. perc), Tóth András (12. perc), Altafini (29. perc), Anastasi (58.perc).
De nem csak focimeccsek voltak a „szentélyben”, hanem iskolai tornaünnepélyek és kerületi atlétikai versenyek is. Szívesen gondolok vissza arra a tornaünnepélyre, amikor mi tornatermi mászórudakkal mutattuk be a gyakorlatunkat. Mutatós, látványos szám volt. Arra már kevésbé emlékszem szívesen, hogy a kerületi iskolák atlétikai versenyén utolsó lettem a verhetetlen Mező mögött. Az edzőpályán bámészkodtam valami meccsen, úgy kellett értem jönni a rajt előtt.
Az utóbbi idők két nagy felújítása 2001 novemberére, majd 2003 októberére készült el. Azóta, 2003. október 25-től viseli a stadion a legendás labdarúgó, Szusza Ferenc nevét. Majd persze jobbra fordulnak a dolgok, és a Megyeri úti stadion mindig is Megyeri úti stadion marad, ameddig világ a világ!