Ha valaki azt kérné, nevezzem meg Újpest legjellemzőbb utcáját, a Megyeri utat mondanám. Mert magán viseli Újpest lényegét, örömeit és bánatait, gondjait és nekibuzdulásait. Ott léptem be ötvenhárom éve a nagybetűs Életbe, ott az újpesti stadion, a Tungsram röplabdacsarnok, a „Kanyar” italbolt, és távolabb a Megyeri temető.
A valamikori 8-as villamos a Baross utcáról a Vasvári Pál utcán át lekanyarodott a Megyeri út sarkára, mielőtt az Irányi Dániel utcán visszament volna a Baross utcára, az István tér felé. A Vasvári Pál utca lenti, csapott sarkán állt a Kanyarként vagy Don-kanyarként ismert kocsma, amit egyesek lépcsősnek is neveztek. Az Izzó hátsó kapuján kijövők gyakran fogyasztották itt a műszak végét dicsérő italukat jó beszélgetések közepette. A Kanyarnak nem volt jó híre, de rossz se. Azt a sarkot, illetve kanyart Isten is kocsmának teremtette. Alatta már a Megyeri út haladt a Váci út, illetve a temető felé.
Különös tisztelettel vagyok a volt Izzó, majd Tungsram, ma GE 75-ös épülete iránt. Ott kezdődött az én „munkás életem” a Rádiócső Kémiai Laborban. Azóta is a 75-ös épület ötlik fel bennem a Pintér József utca és Megyeri út sarkán, ha azt hallom vagy olvasom, hogy GYÁR. Földszintjén dolgozott a Sajtoló- és Szerszámüzem. Szinte szünet nélkül döngtek iszonyatos présgépei. Mintha ott készültek volna a Terminátor főszereplői Hollywood megrendelésére.
Nekem a második emelet jut eszembe. A lépcsőháztól balra a labor, szemben a főnökök, az osztályvezető és a vegyészmérnök helyettesének szobája. Balra a tulajdonképpeni laboratórium, utána a mérőszoba, majd a nagyobb terem, ahol a nők dolgoztak.
Aztán a GE, a Tungsram, illetve Egyesült Izzó hátsó kapuja következik nagy teherforgalommal. A targoncás Pista ott akarta anno kihordani építendő házához egyenként a téglákat. Lebukás esetén azt mondta volna, hogy megviccelték a kollégái.
Majd jön a Tungsram röplabdacsarnok, ahol jó meccseket látni. Főleg amióta ott játssza hazai mérkőzéseit az Újpest női röplabdaszakosztályának csapata. A mi időnkben a női röplabdának a régi kultúrház ebédlője fölötti, valamikor teniszcsarnok adott otthont. Csak az idő már elmúlt. Ma a Tungsram röplabdacsarnok ad helyet a legjobbak meccseinek.
A másik oldalon aztán következik a „szentély”, az újpesti stadion, magán viselve Hajós Alfréd zsenialitásának nyomát a felújítás és átalakítások után is. Hazánkban a Megyeri út volt az első, a teljes létesítményre kiterjedő fedett stadion, ami korának legmodernebb sportpályája lett. Számos nagy csata színhelye volt, különösen a hetvenes években, a csapat fénykorában, amikor a bajnoki meccseken is telt ház, rendszeresen harmincezer néző várta a játékosokat.
Különösen a BEK harmadik fordulójában, a Juventus ellen vívott mérkőzés második találkozója volt emlékezetes 1973. március 21-én. Az első meccs Torinóban 1-1-re végződött. A visszavágó első félidejében már 2-0-ra vezetett Bene és Tóth András góljával az Újpest, de az előnyt a Juve Altafini és Anastasi góljaival kiegyenlítette. Anastasi „kifejelte” a csapatot a kupából. Belebetegedtünk.
A stadion történetét ma címerviták és zártkapuzások tarkítják, de a Megyeri út az Megyeri út marad, és reményeink szerint jönnek még szebb, boldogabb idők is. Öt év múlva lesz százéves!
Réti János