December 9-én este fél 9-kor újra elefántdübörgés tölti majd be Újpest főterét. Ekkor lép fel ugyanis a Karácsonyi Vásárban a Karthago zenekar. Az együttes énekesével, legifjabb tagjával, Takáts Tamással beszélgettünk.
Nem unalmas ezredszerre is elénekelni, hogy „ugye eljössz még, ha hallod majd az elefántdübörgést”?
Hát, én abszolút jól elvagyok ezzel. Mick Jagger már 24 évesen azt mondta, hogy ha 30 lesz, és még mindig az (I can’t Get No) Satisfactiont kell énekelnie, megöli magát. Aztán hetvennégy évesen is ugrándozik a színpadon, és lelkesen énekli. Szóval ennél nagyobb bajom ne legyen, hogy minden koncerten eldalolom: volt egy fiú, és volt egy lány, és a fiú elindult az álmok… bocs, prózában nem tudom a szövegét, kell hozzá a dallam. (nevet)
Úgy tűnik, hogy egymást sem unjátok, mert 1979-ben alakultatok, és még mindig ugyanabban a felállásban játszotok. Pedig nem egy baráti társaságból jött létre a zenekar, hanem válogatás útján.
Így igaz, én is voltam próbaéneklésen. Ott ült a Szigeti Feri, meg a Gidófalvy, és mondták, hogy Takáts úr, énekeljen valamit. Na jó, azért nyilván tegeződtünk. Elnyomtam nekik a Béres legény jól megrakd a szekered című népdalt, ők meg mondták, hogy ez a csávó teljesen hülye, úgyhogy jöhet. Már az is isteni csoda, hogy még élünk, hát még az, hogy már majdnem negyven éve együtt zenélünk. Én vagyok a csapat legfiatalabbja, a hatvan évemmel, én maradtam még mindig a „kiscsávó”, szóval nem vagyunk már ifjak. Szerintem az a titkunk, hogy mindenkinek jó humora van a zenekarban. Ha egy kicsit is összevesztünk, akkor biztosan jött valakitől egy vicc, és két perc múlva mindenki dőlt a röhögéstől. És ha az ember nem veszi túl komolyan magát, akkor nagyon sokáig el lehet lenni. Az meg a másik alappillérünk, hogy nálunk mindenki kiváló zenész. Szakmailag is annyira becsüljük egymást, hogy egyszerűen nem lehet senkit sem lecserélni. Nem akarok beképzelt lenni, de mit tegyek, marha jók vagyunk. (nevet)
1985-től pár évig szünetelt a Karthago. Ez is kellett ahhoz, hogy máig együtt zenéljetek?
Talán igen, mert a 80-as évek első felében olyan sokat koncerteztünk, hogy besokalltunk egy kicsit. És egyikünknek sem ártott, hogy kipróbáltunk más zenekarokat, más műfajokat is. Én is kirándultam például a progresszív rockba, és eltöltöttem három gyönyörű évet az East zenekarban. Aztán fetrengtem a blues sarában, és magalapítottam a Takáts Tamás Dirty Blues Bandet, szerencsére a Pocsolyába léptemet még mindig üvölti a fél ország. De aztán ismét szükség lett a rockerekre, és a 90-es évek elején visszatértünk.
Annyiban azért kilógtatok a 80-as évek a hardrockzenekarai közül, hogy ötszólamú vokálok voltak a dalaitokban. És külcsínben is eltértetek, mert elhagytátok a rockerekre jellemző bőrszerkókat, és elképesztően furcsa ruhákat öltöttetek magatokra.
Ez a többszólamúság valóban nem megszokott a rockzenében, de nálunk mindenki jó énekel, és kihasználtuk ezt az adottságunkat. Öltözködésben meg elmentünk ebbe a kicsit feminin „glamrockos” irányba, és tényleg hihetetlen göncöket szedtek össze a srácok, ez volt a koncepció. De ennyi év után már bevallhatom, hogy én nagyon utáltam ezt a stílust, megmaradtam underground figurának. Egyszer csináltattak nekem a többiek egy nejlondzsörzé fellépő ruhát, amiből kilógott a fél vállam. Amikor láttam, hogy nem néz oda senki, akkor gyorsan kidobtam egy kukába, és mondtam, hogy elvesztettem valahol. De sajnos kilógott a kukából, a Gidó meg észrevette, és utánam hozta, így kénytelen voltam hordani.
Ha már említetted az interjú elején Mick Jaggert, a te színpadi mozgásod és jelenléted eléggé hasonlít az övéhez.
Talán mert mindkettőnknek nagy a szája, és szaladgálunk a színpadon, meg kapálózunk a kezünkkel. Anyám mondta egyébként, hogy fiam, ha valaki lekötözné a kezedet, akkor nem tudnál beszélni. De ez a hasonlóság teljesen véletlen. Tizenévesen énekeltem a Balatonnál egy helyen, és odajött egy holland házaspár, hogy elvisznek Hollandiába, mert ilyen Jagger-show-t ők még nem láttak. Pedig én csak évekkel később láttam először a Jaggert a tévében, és amúgy is sokkal többre becsültem a Beatles tiszta többszólamúságát a Rolling Stones hamisságánál. Persze később beláttam, hogy a Stones maga az igazi rock’n’roll!
Azért a karácsonyi vásárban is igazi rock’n’rollt láthatnak majd az újpestiek…
Bizony ám! Nyilván játsszuk majd a tuti nótáinkat, de azért igyekszünk valami újjal is előrukkolni a két legújabb lemezünkről. Mert vannak ám huszonegyedik századi Karthago lemezek is! December 9-én jöjjön ki mindenki a főtérre, ha hallja az elefántdübörgést.