Talán sehol az országban nincs hasonló épületegyüttes, mint ami körülveszi, elfoglalja a Tanoda teret.
Az idők során a tanintézményeknek helyet adó terület volt Széna tér, azután Ferencz József tér, majd Április 4. tér, ma pedig a funkcióját érzékletesen kifejező Tanoda tér elnevezést kapta.
Magam az Április 4. tér elnevezés korában nőttem fel, amikor nagyon nagy tekintélyűnek tartottuk az április 4. téri általános iskolát, talán mert az volt a legnagyobb, mert oda jártak a legtöbben korosztályunk iskolásai.
Az Április 4. tér csupa történés volt: ott a nap minden percében történt valami, talán minden négyzetméterén. Az iskolai tornaórától a gimnazista lányok kart karba öltött sétálásáig, miközben a Könyvesbe vagy a technikumba járó, nemrég megismert fiúikról ábrándoztak. De tele volt a park kergetőzésekkel és kisebb verekedésekkel is.
A tér oldalához támaszkodott a tánciskola, ahol Brúnó és Olga néni tanított generációkat táncolásra. Újabban a köznyelv állítólag csak Sétatérként említi, mert Újpest lakóssága valószínűleg ráunt a történelmi névváltozásokra. Valójában nem ismertem az iskolát, mert én az Attilába jártam. reggelente anyámmal levillamosoztam az Árpád út 38-ba, elmentem az Attilába, délután megint vissza az Apolló házba, aminek helyrajzilag oda nyílt a bejárata, és Bán Tibor utca 31. volt. ma újra Kassai utca.
Ott laktunk 1956 kora őszéig, a forradalmat már a Tavasz utcában éltük meg, de az Apolló, illetve a Fény mozi házának emléke örök. Ott volt egy zárt gyerekközösség, a Tavasz utcai Szikora-házban rajtam kívül nem élt gyerek.
Az Április 4. tér tulajdonképpen kimaradt az életemből, mert nekem a Bán Tibor utcai rollerversenyekkel véget ért a térkép. Egy sarok volt a táv, és csoda csapágyas rollereket, még oldalkocsisokat is hoztak a környékben élő kortársaink. Aztán lett száguldás több futamban, döntővel, a pálya mellett lakók nem kis örömére.
De a Kanizsai Dorottya lánygimnázium, így a tér is szerephez jutott az életemben. oda udvaroltam későbbi feleségemnek, fiam anyjának, Julinak, akit gyakran vártam az iskola Bán Tibor utcai bejáratának vaskorlátjánál. Odakísértem, amikor tornaversenyre vitték őket, vagy érte mentem, amikor visszajöttek.
De a térre lényegében nem jártam soha. Nekem túl mozgalmas volt, meg nem is tartoztam oda. Pedig a Könyves Kálmánból ráláttam négy tanéven át. Ma már csak emlék.
Réti János