Baboskendőt a nyakba vagy a homlokra, bőrmellényt fel, és nyolc óra munka, nyolc óra pihenés után jöhet a megérdemelt szórakozás. Május 5-én, a Káposztásmegyeri Napon, este nyolctól dübörög a színpadon a Beatrice.
Kinek kell magyarázni szerte kishazánkban, hogy a piros alapon fehér pöttyökkel tarkított, fejre kötözhető apró ruhadarab, az úgynevezett baboskendő, ma már alapvetően nem a dolgozó asszonyok haját praktikusan elfogó kellék, hanem a lázadás, a rock és a Beatrice zenekar szimbóluma? Minden azzal kezdődött, hogy egy a lázadásra és a rock’n’roll-ra erősen hajlamos énekes, bizonyos Nagy Feró, a ’70-es évek elején belépett egy négy hölgyből álló zenekarba, a Beatricébe. Aztán a lányok lassan kikoptak az együttesből, és némi dallamos rockzenei, és egy rövid diszkós korszak (lásd pl.: a Gyere kislány, gyere című örökbecsűt) után, 1978-tól Feróék ténylegesen a húrok közé csaptak, és hivatalosan fekete bárányként elkönyvelve, a hatalom által margóra száműzve, lassacskán az ország egyik legkedveltebb rockbandájává lettek. A zenekar és a rajongók összetartozását, a periférián létezést jelképezte a legendássá vált baboskendő. Aztán pár év szünet után, a 80-as évek végén, a rendszerváltás forgatagában lett igazán népszerű a Ricse, idén április 7-én pedig a Papp László Sportarénában már a 40. születésnapját ünnepelte a zenekar. És május 5-én, az egykori lázadók és az ifjú rockerek baboskendővel a nyakukban, együtt üvölthetik a káposztásmegyeri éjszakába, hogy Ricse, Ricse, Beatrice…
JM