Újpest alapításának sajátos módja, feltételei megalapozták polgári fejlődését. Lakosai felelősséggel gondolkodtak, tettek városukért és a benne élőkért. Talán köztudott, hogy a 20. század elején több mint 50 civilszervezet működött városunkban. Tevékenységük az élet szinte minden területére kiterjedt, születéstől halálig.
Az ifjú hölgyek kultúrára, alkotó művészetre való nevelésének egyik jellegzetes eszköze volt az 1905. május 7-én alapított leányegyesület. Köztiszteletben álló polgárasszonyokból választott vezetősége gazdasági vezetőt, könyvtárost, „vigalmi felelőst” (műsoros estek, bálok szervezője) foglalkoztatott. Többek között a jótékonyság gyakorlását és az önművelést tűzték ki fő célul. 1909. évi beszámolójukban fogalmazták meg: „nemcsak Ujpest, Rákospalota, de részben Budapest mértékadó egyénei is ismerik egyesületünket…. belátják, hogy egyletünk hézagpótló s fennállására igazán szükség van.” Nevét is ebben az évben vette fel az egylet, példaképül egyik alapítójuk, Gallauner Lujza utónevét választva védjegyül. Székhelyül az 1882-ben alapított I. sz. Polgári Leányiskolát használták, mely a Szent István tér 19-ben működött. Manapság a Pécsi Sebestyén Általános Iskola épülete ez (Lőrinc u. 35-37.), nincs félreértés: az iskola udvarát a tér felől is épület zárja le – pár évvel ezelőtt az Erkel Gyula Zeneiskola is használta.
Sikereikre jellemző, hogy csak 1948. április 3-án, miniszteri feloszlatás során szűnt meg. De térjünk vissza nagymamáink ifjúkorához! Scherer Gyula iskolaigazgató felelősségteljesen látta el feladatát: több esetben kezdeményezte, hogy az általános képzésen túl szakmai ismeretekkel engedje útjukra növendékeit. Női kereskedelmi ismereteket, fehérnemű- és felsőruhavarró, műhímző tanfolyamot indított diákjai és külső jelentkezők részére. Mindezt honnan tudjuk? A lányok lapjából. 1910-ben indult útjára a Lujza Leány-Egyesület Lapja mint szépirodalmi havi közlöny. Az ekkor már közel 900 fős tagság novelláit, verseit a kiváló szakember (nem mellékesen több újpesti lap szerkesztője) Brankovics György válogatta. Szerkesztősége a Deák utca 8-ban működött. Irodalom és színház mellett ismeretterjesztő célzattal a nők társadalmi szerepéről, a helyes viselkedésről közölt írásokat, egészségügyi, háztartási, életmódbeli tanácsokat is adott a 16 oldalas folyóirat. Időről időre tájékoztatta olvasóit a világ más tájain élő nők társadalmi, gazdasági szerepéről is. Végül álljon itt egy ma is érvényes tanács 1911-ből: „… nincs olyan nevetésben köszönet, amely nem szívből fakadt. Azért csak az az ember mondható igazán boldognak, aki szívből és igazán tud nevetni és nagyon jót tesz velünk az, aki jól megnevettet bennünket.”
Szöllősy Marianne