A kutyám nélkül sehova

Jimmy bűne csak annyi, hogy átszökik egy kerítésen. Nem olyan nagy ügy ez, előfordult már más kutyával is, gondolhatnánk, de ez a kerítés egyben határ is, a Ciprust átszelő „zöld vonal” része. Az ország és a főváros, Nicosia déli felén görög ciprióták, északon törökök élnek az Észak-ciprusi Török Köztársaság nevű országban, amelyet egyedül Törökország ismer el. Ide keveredik át a hiányos politikai ismeretekkel bíró eb, gazdája, Jannisz pedig természetesen utánamegy, hogy megkeresse. A küldetést siker koronázza, csakhogy visszafelé a határőrök megállítják, és közlik vele, hogy ő hazatérhet, de az Európai Unió területére nem lehet csak úgy behurcolni egy élő állatot, Jimmynek tehát maradnia kell. Jannisz, akinek a kutyán kívül nincs senkije – barátnője épp elhagyta, ráadásul tartozásai miatt maffiózók üldözik –, úgy dönt, mindenáron hazajuttatja Jimmyt, még ha ehhez mérsékelten legális eszközökhöz is kell nyúlnia.

Marios Piperides első rendezése műfaja szerint vígjáték, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen komolytalan lenne. A politikai háttér és a szituációk nagyon is valósak, előkerül minden olyan probléma, ami egy kettéosztott ország hétköznapjait megkeseríti. Piperides célja elsősorban a szórakoztatás, de a háttérben zajló emberi drámákat is érzékelteti. Janniszról például kiderül, hogy ő még a török oldalon született, de amikor Törökország megszállta a területet, a családjának menekülnie kellett. Most ellátogat kíváncsiságból a régi házukba, ahol már egy török család él, akiknek szintén nincs könnyű sorsuk, kényszerbetelepítettként ugyanis őket a görög és a török ciprióták is lenézik. Jannisz segítséget kér a családfőtől, megígéri, hogy cserébe békén hagyja őket, úgyhogy kezdődhet is a nagy kutyamentő küldetés, amelyben fontos szerep jut egy megbízhatatlan török csempésznek, és végül Jimmy exbarátnője is bekapcsolódik az akcióba. A tanulság mi más is lehetne, mint hogy egy jó ügy érdekében a nemzeti ellentéteket félre lehet tenni, pláne ha azok amúgy is mondvacsináltak.

bs