Mi folyik itt fagyöngyösön? – A Grincs filmkritika

  •  
  •  
  •  

Dr. Seuss német származású író, karikaturista rímes, verses formában írt, és egyedi, kicsit rémisztő stílusban rajzolt gyerekkönyvei bár nem igazán terjedtek el Magyarországon, néhány figurát biztosan mindenki ismer, ha mást nem, legalább a szőrösszívű, morcos, undok Grincset, aki ellopta a karácsonyt.

Az 1957-ben megjelent regény 2000-ben debütált, Jim Carrey főszereplésével és Ron Howard rendezésében készült Oscar-díjas adaptációja a mai napig megosztó, hiszen Dr. Seuss egyedi stílusát a film világa is tükrözi, emiatt nagyon sokan nem képesek annak befogadására, és ezáltal nem is érthetik meg a történet üzenetét, hogy miben is rejlik a karácsony lényege. Míg a másik oldalon a rajongók milliói állnak, akiknek néhány ünnepi klasszikus mellett ez a film is egybeolvadt a karácsonnyal. Most itt vagyunk 18 évvel később, és az Illumination Entertainment újra feldolgozta zöld hősünk történetét.

A sztori természetesen ugyanaz, semmiben sem tér el az eredetitől, annyi a különbség, hogy most animációs formában követhetjük végig a Grincs és hűséges, mindig aranyos kutyája, Max küldetését, hogy megfosszák a mindig vidám és boldog Kiket legszentebb ünnepüktől, amiből az idén háromszor akkorát terveznek. Hőseink mellett komoly szerepet kap a kis Cindy Lou, aki az ünnep lényegére hívja fel a figyelmünket azzal, hogy az idén nem játékot, tárgyat szeretne kérni a Mikulástól, hanem hogy a lelkét kidolgozó és mellette a családanya szerepét betöltő édesanyjának könnyítse meg az életét. A látványvilág elképesztő, minden csillog-villog, színes, fantasztikusan kidolgozott, a Tim Burton „kabalakomponistájaként” ismert Danny Elfman zenéje pedig nagyszerűen színesíti a film világát.

A szinkronra sem lehet panaszunk, bár eleinte furcsának tűnhet, hogy Kerekes József félreismerhetetlen hangja helyett Nagy Ervint lehet hallani Grincsként, de hamar hozzászokik az ember füle. Külön kiemelendő a gyakori rímhasználat, ami főként a narrátorhoz köthető, így olyan érzésünk lehet a film nézése közben, mintha maga a mesekönyv nyílna ki előttünk a vásznon. Emellett nem mehetünk el a rendkívül fárasztó, de pont emiatt megkacagtató szóviccek mellett, amelyek csak magyarul működnek, mint például a magyar pop-köztudatból ismert „Mi folyik itt Gyöngyösön?”, amely itt úgy kap szerepet, hogy „Mi folyik itt fagyöngyösön?”

A film egy tipikus, kellemes, nassolós, szórakoztató családi mozi, amit leginkább a gyerekek fognak szeretni, de biztos vagyok benne, hogy minden korosztály szívét képes megdobogtatni, ha elfogadjuk a stílusát, és megértjük, amit mondani akar nekünk, és ami elgondolkodtató lesz kicsiknek és nagyoknak egyaránt, miszerint „Ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van.”

A film december 6-tól látható a hazai mozikban.

Helmeczi Benjamin

Fotó: UIP Duna Film