2018. december 14-én Újpesten, a Rácz Gyöngyi Közösségi Központban „Ugyanolyanok, mint mindenki más ember” címmel író-olvasó találkozót tartottak, melynek keretében három könyv közös bemutatójára került sor.
A legkorábban megjelent kötet teljes címe „Ugyanolyanok, mint mindenki más ember” Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból (1951–1961). E kötet közel 450 oldalnyi anyagában a szerkesztő 83, különböző levéltári forrást felvonultatva mutatta be a Szabolcs-Szatmár megye területén a huszadik század közepén élt cigány népesség helyzetének javítására tett intézkedéseket. A „Nem szabad őket lenézni” A cigány népesség felmérései Szabolcs-Szatmár megyében az 1950-es években című, három évvel ezelőtti megjelenésű kötet, összességében 368 oldalnyi anyagában a Miskolci Egyetem történész-levéltárosa az 1957-es és 1959-es években készült megyei felmérések községi jelentéseit adta közre, egy Nagykállói Járási Tanácsi és egy Nyíregyházi Városi Tanácsi jelentés kíséretében. A 2018-as, „Emberi hajlékot a putrik helyett!” Roma élet képekben az 1950-es években című, 78 oldalas kötet egy fotóalbum, melyben összességében 125, a Munkaügyi Minisztérium 1957-es felmérése idején készült fénykép szemlélteti a Szabolcs-Szatmár megye területén lakó cigányság korabeli életét és viszonyait.
Molnár István Gábor az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy a decemberi könyvbemutatók immár rendszeresek, hiszen tavaly Horváth Aladár: Indulás c. könyvét, 2016-ban Landauer Attila: A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567-1953) c. több mint 600 oldalas, ez idáig páratlan forrásművét sikerült a közönség elé tárni. Bemutatta a mostani beszélgetés résztvevőit: D. Magyari Imre irodalomtörténészt, Hajnáczky Tamás szociológust, Szuhay Péter muzeológust, és Nagy Pál történész, levéltáros szerzőt.
D. Magyari megjegyezte, hogy a cigányság lokális és országos történetét tudományosan vizsgáló maroknyi szakember közül Nagy Pál a legkiválóbb. Amikor a kutató apró forrás mozaikokból próbálja kisilabizálni a múlt történetét és cselekményeinek összefüggéseit, a döntések mögött láttatni az emberi sorsokat, igazán nehéz szakmai munkát vállal. Képzeljenek el egy nagy dobozt a levéltárban, melynek alján két kis borítékban archív fotográfiákra lel a történész. Mások számára sziszifuszi munkának tűnő „nyomozást” végez. A kötetek különleges módon éreztetik a kutató, felfedező örömét a feltárt anyagok összerendezésénél.
Szuhay mint a 2018-as kötet társszerzője bemutatta az albumot, annak szerkezetét és koncepcióját, valamint ismertette az előszót. Elmondta, hogy az 1957-ben készült album ismereteink szerint két példányban létezik. Egyiket Simonovits Isván egészségügyi miniszterhelyettesnek dedikálták, míg a másikat 2015-ben Gaál Ibolya (aki az album keletkezésekor a Megyei Tanács Egészségügyi Osztályának munkatársa volt) ajándékozta a Megyei Levéltárnak. Mindkét album fotóit Hammel József, a Kelet-Magyarország fotóriportere készítette. A Simonovits példány fotóinak több darabját a Néprajzi Múzeum 1993-as, a cigányság 20. századi történetéről szóló kiállításban már láthattuk. Az albumokba bekerült fotók egyik fele – jólehet mindegyik majd egy időben készült – a szegénységet ábrázolják, ez az akkori ideológia szerint a Horthy korszak öröksége, míg azok a képek amelyek a dolgozó, iskolába járó, felemelkedő cigányságot mutatják be, az a szocialista korszak vívmányának tekinthetők. Szuhay tanulmányában ennek a korszaknak fényképészeti törekvéseit mutatta be, szembeállítva az ”átkos múlt” örökségét bemutató elborzasztó képeket az MTI 1961-es párthatározatot követő általános hurráoptimizmusával, s majd az ezzel opponáló 1970-es évekbeli szociofotó „rendszerkritikus” világát.
Nagy Pál szerző elmondta, hogy közel tíz éves kutatói munkáról van szó, aminek, mint történész sajátos munkamenete, logikája van. A közreadott anyagok arról szólnak, hogy erőfeszítések történtek az ötvenes években. Minden ideológiai alapot szedjünk le, azt akarták, hogy a romák közül minél többen kerüljenek iskolába, rendszeres munkájuk legyen, számolják fel a telepi körülményeket. Nekifogtak, de kétségtelen, hogy tele voltak ellentmondásokkal. A forrásanyag a 45 és 61 közötti próbálkozásokat tárja elénk. 1961-ben az MSZMP párhatározata kimondta, hogy a cigányság nem nemzetiség. Ugyanakkor az újságírók és tisztégviselők egy részének figyelme a romák felé fordult. A szociális problémák megoldása lendületet kapott.
A történész megelevenítette, Fekszi István korabeli pártfunkcionáriust, aki jómaga bőrén tudta mit jelent szegénységben élni. Rendeletet hozott, konkrét elképzelései voltak hogyan lehet felmérni a reális állapotokat. Ennek a munkának köszönhető, hogy megszülettek azok az adatok, amit a jelenben a kutató közzé tett.