A feltaláló sajnos csak egy hónappal élte túl a világon első elektronikus hír- és műsorszolgáltató közeg, a rádió és internet ősének fővárosi bemutatkozását, mely 1893. február 15-én szólalt meg először:
„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.”
Kezdetben önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így „adásait” csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól a Telefonhírmondó kapcsolását. Ez a megoldás sok panasz forrása lett. Külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt. Ezzel magyarázható, hogy a technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítéséhez kezdett.
Az Ujpesti Közlöny 1898. január 16-án adta hírül, hogy szilveszter napján szólalt meg a vidéki városok közül először Újpesten Puskás Tivadar „bűvös hírközlő szerszáma”, a telefonhírmondó. Az újság szerkesztője, Mártonffy Imre (Pest, 1867. június 3. – Újpest, 1908. március 3.) néptanító három lapszámban teljes részletességgel népszerűsítette az előfizetők számára az új közvetlen hírforrást, mely egyben színvonalas szórakozási lehetőséget is jelentett. „A Telefon Hirmondó az a mesebeli tündér, aki szerteröpköd a városba és a fülünkbe sugja, megmondja mindazt, ami nevezetes csak történik a városban.” Hírt adott a börzék világából, a lóversenyeredményekről, segítségével ellátogathattak a hallgatók színházba, operába, hangversenyekre: „magával hozza a szobánkba az egész előadást, primadonnák nótáját, zenekarok harsogását, írók fölolvasását.” Nincs új a nap alatt mondjuk.
A Telefon Hirmondó „távoktatással” hétfőn, szerdán és pénteken egy-egy félórában angol, francia, kedden, csütörtökön, szombaton pedig olasz nyelvleckéket sugárzott. Sajátos riadójellel hívta fel előre az előfizetők figyelemét, ha fontos, szenzációsnak mondott hírt kívánt közzé tenni.
Minden héten egyszer a délutáni órákban Pósa Lajos, dr. Ágai Adolf (Forgó bácsi) és Kürthy Emil, a kor kedvelt meseírói ültek a felolvasószobába, hogy beolvassák saját írásaikat. A mesét kellemes zene követte, majd jó éjszakát kívántak hallgatóiknak. A szerkesztőség részletes tájékoztatása következtében 1898 végére már 600 újpesti előfizetőt tarthatott számon a társaság. Sajnos a pozitív vélemények mellett néhányan közbekiabálással, nem szalonképes kifejezésekkel zavarták az adásokat, vagy adtak hangot negatív véleményüknek… A Telefon Társaság rövid hírben figyelmeztette a renitenseket, hogy kinyomozza és törli őket az előfizetők sorából.
Puskás Tivadar találmányának népszerűsége törtetlen maradt, fontos hírforrást jelentett a rádió 1925-ös magyarországi megjelenéséig.
Kezdetben önálló vezetékhálózata akkor még nem volt, így „adásait” csak a telefonállomásokon keresztül hallgathatták. A telefontulajdonosok kérhették közvetlenül a központtól a Telefonhírmondó kapcsolását. Ez a megoldás sok panasz forrása lett. Külső zajok, áthallások akadályozták a kifogástalan vételt. Ezzel magyarázható, hogy a technikai tisztaság eléréséért Puskás önálló hálózat kiépítéséhez kezdett.
Az Ujpesti Közlöny 1898. január 16-án adta hírül, hogy szilveszter napján szólalt meg a vidéki városok közül először Újpesten Puskás Tivadar „bűvös hírközlő szerszáma”, a telefonhírmondó. Az újság szerkesztője, Mártonffy Imre (Pest, 1867. június 3. – Újpest, 1908. március 3.) néptanító három lapszámban teljes részletességgel népszerűsítette az előfizetők számára az új közvetlen hírforrást, mely egyben színvonalas szórakozási lehetőséget is jelentett. „A Telefon Hirmondó az a mesebeli tündér, aki szerteröpköd a városba és a fülünkbe sugja, megmondja mindazt, ami nevezetes csak történik a városban.” Hírt adott a börzék világából, a lóversenyeredményekről, segítségével ellátogathattak a hallgatók színházba, operába, hangversenyekre: „magával hozza a szobánkba az egész előadást, primadonnák nótáját, zenekarok harsogását, írók fölolvasását.” Nincs új a nap alatt mondjuk.
A Telefon Hirmondó „távoktatással” hétfőn, szerdán és pénteken egy-egy félórában angol, francia, kedden, csütörtökön, szombaton pedig olasz nyelvleckéket sugárzott. Sajátos riadójellel hívta fel előre az előfizetők figyelemét, ha fontos, szenzációsnak mondott hírt kívánt közzé tenni.
Minden héten egyszer a délutáni órákban Pósa Lajos, dr. Ágai Adolf (Forgó bácsi) és Kürthy Emil, a kor kedvelt meseírói ültek a felolvasószobába, hogy beolvassák saját írásaikat. A mesét kellemes zene követte, majd jó éjszakát kívántak hallgatóiknak. A szerkesztőség részletes tájékoztatása következtében 1898 végére már 600 újpesti előfizetőt tarthatott számon a társaság. Sajnos a pozitív vélemények mellett néhányan közbekiabálással, nem szalonképes kifejezésekkel zavarták az adásokat, vagy adtak hangot negatív véleményüknek… A Telefon Társaság rövid hírben figyelmeztette a renitenseket, hogy kinyomozza és törli őket az előfizetők sorából.
Puskás Tivadar találmányának népszerűsége törtetlen maradt, fontos hírforrást jelentett a rádió 1925-ös magyarországi megjelenéséig.
Szöllősy Marianne