Hornyák-Kövi Franciska “Egy kis történelem, egy kis művészet…” című ismeretterjesztő sorozatának első részében a kopt kolostorok művészetéről olvashatnak.
Egyiptom nemcsak a klasszikus értelembe vett ókori egyiptomi kultúrának az otthona, hanem az első szerzetesi közösség kialakulásának is a helyszíne. A Pachóm által 3-4. században megszervezett szerzetesrend regulái miatt a későbbi európai rendek mintájául szolgált. A kopt korszakot és művészetet sokan hanyatlásnak látják, mivel eltávolodott a klasszikus értelembe vett egyiptomi művészettől, azonban ez egy sajátságos terület. Nagy Sándor miatt kialakult a hellenisztikus világ, amelyben kölcsönhatásba kerültek egymással az addig egymástól elzárt kultúrák, népek, nyelvek. Ebben a sokszínű világban született meg a kopt művészet. Egyiptom két leghíresebb kolostora a Vörös és a Fehér kolostor, nevüket az őket alkotó kőtömbök színeiről kapták. A két templom közül a Fehér kolostor a korábbi, az 5. századra datálják, a Vörös kolostort pedig az 5. század vége, 6. század elejére teszik. A két kolostor felépítésében részben ugyan követi az ókori egyiptomi építészeti hagyományokat, a belső részeket díszítő falképek viszont már egy másik művészeti stílus sajátosságait mutatják be. Ez az ókori Egyiptom történetének utolsó időszaka, a kopt korszak, amellyel kapcsolatban elmondható, hogy a faraonikus kor után nem a hanyatlás vette kezdetét, csupán átadta helyét valami másnak, amely legalább annyira alkotott meghatározót, mint elődei.
II. A kopt kolostori építészet
Az építészetben leginkább a klasszikus értelembe vett ókori egyiptomi, hellenisztikus (alexandriai) egyiptomi, valamint a római építészet sajátosságait is felfedezhetjük. A Fehér kolostor (Deir-el-Abyad) és a Vörös kolostor (Deir-el-Bishoy) egymástól nem messze, a középegyiptomi Sohag településén találhatóak. Felépítésüket tekintve nagyon hasonlóak, mindkét templom bazilikális elrendezésű, vagyis a főhajót két oszlopsor választja el a mellékhajóktól, így osztva három fő részre a területet. A főhajó a gyülekezet helyszíne volt és eredetileg az egész templomot tető borította. A két kolostor főhajójának végében található a szentély, amiben élénk színekben pompázó falképek maradtak fent. A hajó falai díszítve voltak faragott fülkékkel, amelyeknek felső részét kagylómintázattal látták el. Az ókorban a falak, az oszlopok és a fülkék is fényes, erős színekkel voltak festve. A két kolostor között az egyik alapvető különbség, hogy a Fehér kolostorra inkább a faragott díszítések a jellemzőek, a Vörös kolostor esetében legtöbbször festett felületeket látunk, mely jóval gazdaságosabb kivitelezésről tanúskodik.
A kopt falképeken legtöbbször figurális ábrázolásokat látunk; szenteket, prófétákat és más bibliai alakokat mutatnak be. Az ábrázolt személyek szemből tekintenek ránk, alakjuk nem túl kidolgozott, testüket ruha fedi. Általában az arcot és a kezet hangsúlyozzák, ezek a testrészek szinte mindig láthatóak, s a kéz valamilyen gesztust fejez ki, vagy valamit tart a kezében, ami az adott személy attribútuma is egyben. Nem használnak árnyékolást, az alakok erősen kontúrozottak, nincsenek kevert, egymásba mosódó színek, ezzel megőrizve az egyiptomi hagyományokat, ahol a színeknek meghatározott szerepük és funkciójuk volt. A festészeti technikák szintén megegyeznek, először az adott területet levakolják, kiegyenlítik a falat, majd a fehérre vakolt részre felviszik a festéket. A festményeknek fontos funkciója, hogy ezekben az időkben sok ember volt írástudatlan, a kép által elmesélt történetek azonban mindenki számára világossá válhattak.
Hornyák-Kövi Franciska