Újpest közel hatvanezer fős városában, 1912-ben egy kiváló sebész- és szülészorvos, dr. Oszmann Mór hozta létre „Ujpest-Rákospalota Önkéntes Mentő-Egyesületét”. Az elkötelezett doktor 1930-ban bekövetkezett haláláig igazgató főorvosa volt az egyesületnek.
Az Ujpesti Napló (szerk.: Negyedi-Szabó Béla) 1929. április 27-én megjelent cikkében írt a mentők munkájáról. Wolfner György – az újpesti gyáralapító Wolfner Lajos unokája – elnökletével, a Közművelődési Kör épületében (Ma: Újpesti Polgár Centrum) tartott közgyűlésen számolt be az előző évről. „A mentők lelkiismeretesen, hivatásszerűen teljesítették kötelességüket az embersegítés terén…” Dr. Oszmann Mór ehhez adatokkal is szolgált. Az alapítás óta összesen 56256 esetet láttak el, ez országos összehasonlításban Budapest után a második helyet jelentette akkor. A közgyűlésen szomorú hírt jelentett be Lányi Albert ügyvezető elnök: augusztusra az Árpád úti helyiség bérletét felmondták, így sürgősen megfelelő helyet kell találni az irodának. Wolfner elnök és Oszmann doktor tevékenysége hamar eredményre vezetett; szeptember hónaptól új, megfelelő helyen találtak otthonra a mentők. Az Újpesti Napló újságírója részletesen taglalta az Attila utca 3-ban lévő korszerűen felújított épület elrendezését: ügyeleti helyiség, orvosi szoba, elkülönítő betegszoba, ügyeletes mentődolgozók tartózkodó helye, garázs két autó számára. A járóbetegek részére külön ambulanciás szoba állt rendelkezésre. A harmadik járművet a város biztosította számukra, szükség esetén. 1929 első nyolc hónapjában már 5869 beteget láttak el a mentők. Az intézmény élén Oszmann főorvos mellett Feldmann József főorvos állt, 14 orvos, 2 tisztviselő, 3 ápoló és 2 sofőr alkotta a teljes személyzetet.
A betegellátás mellett évente 3-4 alkalommal elsősegélynyújtó tanfolyamot szervezett az intézmény. Negyedi-Szabó lapja rendszeresen közölte írásban a tanfolyamok anyagát. Munkájuk részét képezte az iparvállalatoknál lévő mentőszekrények rendszeres felülvizsgálata és szükség szerinti feltöltése is. Továbbá mozgó segítséget adtak sportmérkőzések, nagyobb ünnepségek, esetleg zavargások idején is.
1923-28 között a Duna-parton, a Zsilip utcánál mentőőrséget működtettek két motorcsónakkal segítve a bajba jutott fürdőzőket. Sajnos ezt fedezethiány miatt meg kellett szüntesse az egyesület annak ellenére is, hogy 1929-ben a város 9600 pengős támogatással egészítette ki költségvetésüket. Az újságíró befejezésként felhívással fordult a lakossághoz: „Gondoljunk a mi derék, kiváló mentőinkre, hisz magunkra gondolunk, mert mindenkit érhet baleset!” Az újpesti mentők egy későbbi címjegyzék szerint 1934-ben foglalták el ma is használatban lévő állomásukat a Deák Ferenc utcában.
Szőllősy Marianne