Dr. Derce Tamást születése óta minden Újpesthez köti. Nincs ez másképpen a hétköznapi bevásárlással sem, és hol máshol tenné mindezt, mint az Újpesti Piac és Vásárcsarnokban. Az egykori polgármesterrel piacozásról, fejlődésről és politikai rombolásról beszélgettünk.
Tudja, úgy vagyok a piaccal, mint az első szerelemmel. Annak mindig van egy varázsa, ilyen marad nekem a régi piac is, ahol még négyéves gyermekként jártam először. Persze az első szerelem után jönnek újak, akik lehetnek szebbek is, okosabbak is, jobbak is, de az elsőnek megmarad az a különleges feelingje. Az új vásárcsarnok nekem személy szerint rendkívül kényelmes, hiszen beülök itthon az autóba, ott pedig kiszállok, és nem kell végigcaplatnom a városon, ami nagy előny, mivel gyakran, hetente legalább két alkalommal biztos, hogy kimegyek, mindezek mellett pedig mindent megtalálok, amire szükségem van.
Az újpesti piac tetején helyet kapott az UP Újpesti Rendezvénytér, ami nemrég Business Excellence-díjat is kapott. Hogyan látja, egy ilyen kulturális, közösségi tér mennyire tud az újpestiek mindennapjává válni?
Ez attól függ, hogy azok, akik arról döntenek, hogy mi legyen a kulturális terítéken, jól döntenek-e, olyan programokat visznek-e oda, amik lekötik az újpestiek figyelmét. Az kétségtelen, hogy Újpestnek ott van a régi Ady épülete, de azt gondolom, hogy az az anno ikonikus hely már idejétmúlt, hiába kötnek oda jó emlékek. Véleményem szerint annak van jövője, amit a piac feletti rendezvénytér képvisel, és e tekintetben átvette az Ady helyét.
Vannak azonban, akik nem az Ön véleményét osztják. Mit gondol a folyamatos álhírekről, támadásokról, legyen szó a város bármely intézményéről, vállalkozásokról, vagy akár magánszemélyekről?
Nézze, az ellenzék általában mindenhol a rosszat keresi, ahol nem talál, akkor ott maga talál ki valamit. A kérdés az, hogy mi az, ami nem tetszik benne?! Én mindig azt tartottam, hogy az ellenzéknek az a dolga, hogy azt mondja, hogy „ezt így nem, de úgy igen” és nyugodt együttműködéssel megtaláljuk a megoldást. Ha nem ezt teszi, akkor az a – ma oly divatos – anarchizmusnak az előszobája, egyszóval rombolás. Amíg nem teszik hozzá, hogy mit csinálnának másképpen, addig az semmi más, csak politika. Azt látom, hogy olyan emberek próbálnak bizonyos státuszokat elérni, amihez a szükséges minimális tudással és tapasztalattal sem rendelkeznek. Ez egy nagyon veszélyes tendencia, ami hatalmas rombolást tud eredményezni, amire volt már példa korábban.