Újpest a szíve csücske az olimpiai bajnok kajakosnak. Itt járt általános iskolába, újpestiként nyert ötkarikás aranyérmet. Dombi Rudolf ma is szívesen jár haza, mert látja, hogy Újpest városa egyre szebb, élhetőbb. Röviden: jó érzés itt lenni.
Amikor megkerestem az olimpiai bajnokot, és próbáltam elmagyarázni, miért is zavarom ebben az irdatlan kánikulában, egy pillanat alatt kiderült, nyitott ajtókon kopogtatok, mert Dombi Rudolf, amióta az eszét tudja, mindig környezettudatosan élt és működött.
– Lehet, sőt biztos, hogy gyerekként nem találkoztam azzal a kifejezéssel, hogy környezettudatosság – mondta Dombi Rudolf. – De azt tudom, hogy már kisiskolásként is nagyon zavart, ha szemeteltek a környezetemben és ok nélkül pazarolták a vizet. Emlékszem, otthon is szóltam, amikor úgy hűtötték a görögdinnyét, hogy csorgatták rá a hideg vizet a vízcsapból.
Dombi, ahogyan mondja, dunai ember lévén nagyon félti a folyót. Fáj neki, ha azt látja, hogy üres műanyagpalackok úsznak benne, arról nem is beszélve, szinte felrobban a dühtől, ha a szeme előtt dobja valaki a szemetet a vízbe. Rudi azt sem felejtette el elmondani, tőle semmilyen ragacsos szemét nem kerül a kukába, még a kiürült joghurtos poharat is kiöblíti, mielőtt kidobja a szelektív gyűjtőbe.
– Sokan kikerekedett szemmel, csodálkozva néznek rám, amikor azt látják, hogy lehajolok a „véletlenül” leejtett csokipapír után, de megteszem sokszor azt is, hogy szólok a feledékeny pasinak, hogy merre találja a szemetest. Van egy másik úri passzióm is, zöldhulladékot, zöldséget vagy éppen az elszáradt születésnapi virágot sem dobom a szemétbe, addig cipelem magammal, ameddig valahogy visszajuttatom a természetbe. Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy szemetelek az erdőben, elmondom gyorsan, a komposztálóba kerül a konyhai zöldhulladék.
Dombi Rudolf azt is elmondta, hogy már a LED-izzók bevezetésének hajnalán kicseréltette a lakásukban az energiazabáló villanykörtéket, amelyeket akkor és azóta is, a kimerült elemekkel együtt, csak a megfelelő gyűjtőbe hajlandó kidobni.
– Valahol olvastam, talán pont az egyik újságíró barátom készítette azt az összeállítást, amelyből megtudtam, hogy mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a különböző hulladékok, a műanyag, az üveg, az elemek, a papír és sorolhatnám reggelig eltűnjenek, feldolgozza őket a természet. Mindenkinek ajánlom, keresse meg az írást. Tanulságos.
Rudi tudja, hogy sok erdő esik áldozatul a papírgyártásnak, ezért ő maga is átutalásokkal próbálja rendezni a számláit.
– Be kell vallanom, ha a párom nem intézné el a számítógépes utalást, akkor még ma is a postán adnám fel a csekkjeimet. Sajnos, én ilyen konzervatív vagyok.
GG