Okosóra, okosautó, okosváros, e-mail, e-pénztárca, e-hivatal, e-nemzedék. Hosszan lehetne sorolni a digitalizáció új jelszavait. Technika – technológia – mesterséges intelligencia bűvös szavai új kérdéseket tárnak nemcsak a szellemünk elé, de a lelkünk elé is!
Nemzedékünk fordulóponthoz ért, amelyben lassan minden területen helyettünk dolgoznak és döntenek a gépek. Már istentiszteletet is tartott a mesterséges intelligencia, ahol a digitális avatár emberi hangon szakszerűen idézte az alapvető liturgiai és bibliatanulmányi alapvetéseket. Egyre többen jelzik azt a veszélyt, amely a mesterséges intelligencia térhódításával az előttünk lévő időszak próbatételeit jelentik. Munkahelyek megszűnése, túlhajszolt virtuális világ kiépítése, személyes kapcsolatok eltűnése, és még sok minden nehézség vár ránk ebben a szép új világban.
Persze a másik oldalon ott van a lehetőségek sora: azzal foglalkozhatunk szabadidőnkben, amivel szeretnénk, mert helyettünk a gépek dolgoznak. Biztonságosabb megoldási mechanizmusok vállalása eredményessé teszi a különböző iparágak teljesítését; feketén-fehéren előttünk áll majd döntéseink gépek által megítélt következménye. A tárgyiasult világból átlépünk a gépesített kozmoszba, de soha nem késő átgondolni személyes vállalásainkat, lehetőségeinket. Az ember gondolkodó, alkotó élete újra és újra itt és most szeretne lelki és szellemi válaszokat adni a kor aktuális kérdéseire.
A Biblia szava ebben a korban szeretne személyes életet teremteni: „Buzdítsátok egymást minden egyes napon amíg tart a ma.” Zsid.3,13 Ez talán nem globális válasz a nagy kérdésre, de egy személyes elköteleződés lehet életünk apró hétköznapi vállalásaira. Buzdítás lehet egy telefonhívás, amelyben embertársunkra figyelünk, koncentrálunk, együttérzünk élethelyzetével, és nem csak önmagunkat hallgatjuk. Buzdítás lehet egy személyes találkozás, amikor az ember új lehetőséget ad az emberi méltóság megtapasztalására, és nem elégszünk meg a gépek közvetítő szerepével. Buzdítás lehet egy segítő cselekedet, amelyben személyesen munkálkodunk, és nem mesterséges eszközökkel pótoljuk önmagunkat. A buzdítás erőforrása lelkünk és szívünk valója értelmünk és akaratunk gyümölcse, amelyet Isten alkotott. Buzdításban megtapasztalható személyességünk nélkül életünk csak gigabájt és mikroprocesszor mátrixa, amelyben lehet, hogy okos az óra, de nemzedékünk bolond marad.
Solymár Péter evangélikus lelkész