Korábban sose hallottam róla. Nem volt híres ember, nem számított celebnek, nem villantgatott, semmiféle botrány nem fűződik a nevéhez. Éppen ellenkezőleg: Prém Margitnak nem az számított, hogy ismerik-e a nevét, vagy sem. Ahogy sokan mások, csendben tette a dolgát. Kiváló pedagógusként fiatal lányokat oktatott, szabad idejében angolból fordított gyermekkönyveket és egyházi köteteket, vagy éppen a természetet járta a gyerekekkel. Gyakran látogatta az újpesti Szegény Gyermekkórház kis betegeit, s előfordult, hogy a szentestét is velük töltötte. Prém Margit egész életében hitben járt, s halála után az újpesti református gyülekezetre hagyta a házát. Mindvégig hű maradt az általa vezetett Skót Iskola jelmondatához: „Hogyan tegyünk jót?” Ami nem csupán jól csengő mondat volt számára, hiszen a vészkorszakban igazi értelmet nyert a jó iránti elköteleződése, emberi életeket mentett meg. Több száz zsidó származású lánynak nyújtott menedéket Jane Haininggel, az internátus vezetőjével együtt. Társnője, az Auschwitzban meggyilkolt Jane Haining emlékét a világ egyik legszebb rakpartja őrzi. A mi Prém Margitunk pedig most szobrot kapott Újpesten, egykori Attila utcai lakásától egy kőhajításnyira.
Micsoda boomer tempó 2023-ban becsületről, szorgalomról, alázatról és etikettről papolni! Van-e ezeknek az egyetemes erkölcsi és spirituális értékeknek manapság érvénye és értéke? S vajon mit szólna Prém Margit a tanári hivatás morális és anyagi elzüllesztéséhez? A szívem mélyén érzem. Dolgozna tovább, alázatban, hitben és elköteleződésben. Most is csendben tenné a dolgát.
Hiszem, hogy Prém Margit szellemi örökösei most is köztünk járnak: oktatják gyermekeinket, segítik őket lelkiségük megélésében, vagy éppen megőrzik nekünk eme „láthatatlan” példaképek emlékezetét. Rojkó Annamária, a Prém Margit-hagyaték őrzője mindenképpen ilyen, az Újpestért Díjas újságíró oroszlánrészt vállalt a neves humanista nőalak szellemi örökségének ápolásában, és rengeteget tett azért, hogy szobor őrizze hősnője alakját.
Ám a most felavatott szobornak önmagán is túlmutató jelentősége van számomra és számunkra, nőknek. Tudták, hogy Budapesten több állat kapott szobrot, mint történelmi nőalak? A legutolsó, 2018-as kimutatás szerint a főváros 1200 köztéri alkotásából csupán 150 szobor ábrázol nőket, és közülük mindössze 35 olyan szobor áll, amelyik nem táncoló kislányka, a habokból kiemelkedő sellő vagy búsongó édesanya. Beszédesek ezek az adatok, amelyek sokat elárulnak a magyar nők megbecsültségéről. Meggyőződésem, ahogy a magyar közéletbe, úgy a magyar közterekre is sokkal több nőalakra lenne szükség.
BJ