Három éve, 2022. július 9-én némult el végleg a Megyeri út zsenije. Törőcsik András nemcsak egy ikonikus futballista volt, hanem egy jelenség, akit sosem lehetett igazán besorolni. Mert ő nem játszotta a futballt – ő táncolt vele.
Törőcsik András neve ma is fogalom – Újpesten pláne. Az a játékos volt, akire mindenki emlékszik, aki látta. És az is, aki csak hallotta zúgni a lelátókon őrjöngő tömegtől egykor, hogy “Táncolj, Törő!”. Mert Törő nemcsak a góljaival, hanem a mozdulataival, szabadságával és sármjával írta be magát a magyar futballtörténelembe.
1955. május 1-jén született Budapesten, és már gyerekként feltűnt a BVSC-ben. De a név és a legenda az Újpesti Dózsa mezében született meg. 1974-től 1985-ig több mint 230 bajnokin lépett pályára, háromszoros bajnok és háromszoros kupagyőztes lett, miközben a nézők minden meccsen várták, hogy jöjjön a varázslat: egy csavar, egy testcsel, egy váratlan megoldás.
Nem volt igazán a fegyelem mintaképe. Ő volt a művész a sportolók között, az ösztönös zseni, akinek labdakezelése sokszor a fizika törvényeit is meghazudtolta. És akinek neve hallatán gyakran hangzik el: „Ha nem itt születik, világsztár lehetett volna.”
A válogatottban 45 meccsen szerepelt, és két világbajnokságon – 1978-ban Argentínában, 1982-ben Spanyolországban – is ott volt. Kétarcú pályafutás volt az övé: egyrészt a csillogás, másrészt a sérülések, a túl korán véget érő lehetőségek kísérték végig. Pályafutása vége felé megfordult Franciaországban is, a Montpellier csapatánál, majd hazatérve a Volánban és az MTK-ban zárta le profi karrierjét.
2022-ben, 67 éves korában hunyt el tüdőgyulladás következtében. Újpest és a magyar futball gyászba borult. A temetésen ott volt a teljes futballtársadalom – játékostársak, szurkolók, sportvezetők. Az Újpest FC azóta sem adta ki a 9-es mezt. Mert azt már senki más nem veheti magára.
Törő öröksége ma is él. Minden gyerek, aki élvezi a labdával való játékot, minden csel, ami váratlan és bájos, egy kicsit őt idézi. Mert ő nem tanította – ő mutatta. És amit mutatott, az nemcsak játék volt, hanem életérzés.
Három év telt el a búcsú óta, de Törőcsik András neve tovább él Újpesten– a lelátókon, a gyerekkori példaképek között, a futballszurkolók szívében.
Ő nem csak focista volt. Ő volt a Törő.