Lichtmann Adolf és felesége, Lichtmann Adolfné Braun Mária emléke előtt tisztelegve újabb két botlatókövet helyeztek el Újpesten az Attila utca 7. szám előtt. Az emlékezés rézborítású kőkockáit december 4-én, csütörtökön helyezték el Újpesten a hozzátartozók és az emlékező közösség részvételével, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) és Újpest Önkormányzatának közreműködésével.
Újpesten, az Attila utca 7. szám előtt gyülekeztek a megemlékezők 2025. december 4-én, délben, hogy újabb két botlatókő elhelyezésével tisztelegjenek az elhurcolt áldozatok emléke előtt. Az eseményen az áldozatok hozzátartozói és a megemlékezők mellett Kirschner Péter, a Mazsike elnöke, Újpest Önkormányzatának képviseletében pedig Szecsődi Tamás alpolgármester vett részt.
A két új botlatókő Lichtmann Adolf (1886–1944) és felesége, Lichtmann Adolfné Braun Mária (1884–1944) emlékét őrzi, akik az Auschwitzba elhurcolt egykori újpesti áldozatok közé tartoztak, és akik, az Attila utca 7. szám alatt álló, azóta már lebontott házban laktak.
A botlatókövek elhelyezését követően Kirschner Péter, a Mazsike elnöke mondott beszédet. Felidézte, hogy évente mintegy 50–100 új emlékkő kerül elhelyezésre országszerte.
„Minden ilyen kőnek legalább két története van” – fogalmazott beszédében Kirschner Péter.
Az egyik történet az elhurcolt áldozatok és leszármazottaik története, amely a szeretteik, felmenőik életére és tragikus sorsára való emlékezést testesíti meg. A másik a botlatókövek története, hiszen sok követ olyan ház elé helyeztek el, ahol az eredeti épületeket már lebontották, és újabbak épültek a helyükre, ezáltal a köveknek is önálló története van. Így van ez az Attila utca 7. számnál is, ahol az egykori ház már lebontásra került, helyét egy viszonylag új épület vette át. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke beszédében emlékeztetett, hogy a most elhelyezett rézborítású kőkockák Újpest 16. és 17. botlatókövei.
A megemlékezésen az áldozatok családja is jelen volt, az unoka és a dédunokák tisztelettel adóztak felmenőik emléke előtt. A család képviseletében Rudas Jánosné, az áldozatok unokája mondott emlékező beszédet, amelyben köszönetét fejezte ki a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületnek és Újpest Önkormányzatának a botlatókövek elhelyezésében nyújtott közreműködésért.
Lichtmann Adolf unokája, aki már a háború után született, így személyesen nem ismerhette nagyszüleit, elmesélte, hogy nagyapja szabóként dolgozott, műhelye pedig a szomszédos, Attila utca 5. szám alatt működött.
Az áldozatok 1944-ben hunytak el Auschwitzban, így a botlatókövek elhelyezése életüknek és tragikus sorsuknak állít emléket. „A botlatókövek nagyszüleim jelképes sírjának tekinthetők, nyugodjanak békében!” – összegzett beszéde végén Rudas Jánosné.
A megemlékező beszédek elhangzása után került sor a kavicsok és mécsesek elhelyezésére.
Mik is azok a botlatókövek?
Ahogyan korábbi cikkünkben is írtuk, a botlatókövek apró, tíz centiméteres kőkockák, melyekre négyzet alakú réztáblákat helyeznek. Ezeket az Auschwitzba és más haláltáborokba hurcolt áldozatok emlékére helyezik el egykori otthonaik előtt, a járda szintjébe süllyesztve.
Újpest több pontján is találkozhatunk botlatókövekkel, akárcsak a főváros más városrészeiben, valamint az ország számos településén. Az első emlékkövet még 1992-ben helyezte el Gunter Demnig, aki a ’90-es években alkotta meg ezt a különleges emlékezési formát. Magyarországon az első botlatókövet 2007-ben állították fel.
Ezek a mély jelentéstartalommal bíró kövek az emlékezés és a tiszteletadás különleges formáját testesítik meg.
SZFM