Néhány héttel ezelőtt fordult diáktársai nevében a Babits Mihály Gimnázium 12. c osztályának tanulója: Veres-Balog Melinda, valamint dr. Kövesdi István igazgató az újpesti általános és középiskolák diákjait, nevelőtestületét arra, adománygyűjtéssel támogassák Japán földrengést és cunamit átélt lakosságát. Az adománygyűjtés egyértelmű sikerrel illetve és egy Japán Nappal zárult.
Bár a diákok zsebpénze mindig kevés, a szülőknek pedig sok fizetnivalójuk van, a japán nyelvet elismerten eredményesen tanító Babits felhívására Újpest hét általános, valamint három középiskolája jelezte csatlakozását. Április 7-én pár forint híján 330 ezer forintnyi adományt számoltak össze, és adták át a segítő iskolák a Vöröskereszt Szervezetnek. Április 9-én Japán Napra várták mindazokat a Babits Mihály Gimnáziumba, akik adakozni kívántak vagy egyszerűen csak egy távol-keleti kulturális bemutatóra, kellemes időtöltésre vágytak.
Ismerkedés
A Vöröskereszt átlátszó ládikájában gyűltek az adományok, zömében papírpénzek. A színpadon műsorok peregtek, nem volt egy percnyi üresjárat. Diszkrét módon elhelyezett televíziós készülékből végtelenített képkockák a Japánban eddig mért legnagyobb erősségű földrengésére és a cunami őrületes pusztítására emlékeztettek. A Japán Napon japán dalok, hagyományos japán játékok, kézműves programok, origami, óránkén induló kalligráfia, teaház, manga-szoba és japán dobcsoport terelte el a figyelmet a hátborzongató látványtól.
Mana magyarul tanul
A Babitsos diákok , tanárok mindegyike szeretettel veszi körül Tsuchida Mana-t, a 12.c diáklányát, aki azért jött Magyarországra, hogy egy tanév alatt magyarul tanuljon. A Japán Nap, s a látogatók kedvéért kimonót öltő mosolygós ifjú hölgy tökéletes magyarsággal szerénykedik: szerinte nem tud még jól magyarul, mondja, miközben folyamatosan mosolyog. Ha éppen elszomorodik, apró ráncocskák futnak össze a homlokán, mint például, amikor a cumaira terelődik a beszélgetés.
Mana nagyon hálás azért, hogy hazáját segítik, és hogy éppen a mostani iskolája tett az otthoniakért. Noteszembe írja: Hyogoken megyének Inagawa városából érkezett. Úgy hallotta, a magyar nyelv és nyelvtan és a japán között nagy a hasonlóság. Most már tudom – nevet a szeme is, hogy ez nem így van, a magyar sokkal, sokkal nehezebb!
Ám Mana nem adja fel. Csak egy korábbi álmát, hogy Japánba visszatérve az érettségi után biológiát tanuljon az egyetemen. Most már biztos abban, hogy magyar nyelvvel fog foglalkozni…Még megtudom: családja biztonságban volt a katasztrófa idején, és van egy húga, aki újabban érdeklődik a magyar nyelv iránt.
Szusi és boldogdág
A főszervező diákok, Szabó Adrienn és Veres- Balog Melinda a 12. c-ből vidámak és elégedettek. A gyűjtés eredményével, azzal, hogy ilyen sokan érezték közös ügynek a segítést. Számukra a japán nyelv elsajátításával egy távoli ország kultúrája is megnyílt.
Távozóban benézünk az ebédlőbe, ahol sorok kígyóznak. Mint kiderült, elkészült a babitsos szusi, halas és zöldséges változatban. Az osztályok sütivel, szendviccsel készültek, az átlagosan 50 forintért mért finomságok, üdítőitalok szintén az adományokat növelik. A kijáratnál a tudósító sem megy el a gyűjtőláda mellett. A diáklányok azonnal nyújtják dobozt, amelyben sok-sok sárga színű, piros szalaggal átfűzött, fekete tussal megrajzolt emléklapocska van. Mintha szerencse süti lenne, kiveszem az egyiket. A japán írásjel alatt ott a magyar fordítás: boldogság.