A hősök legfőképpen azt üzenik, hogy a jövő mindig azoké, akiknek van bátorságuk hinni a nemzet jövőjében és készek ezért cselekedni – hangsúlyozta Dr. Zsigmond Barna Pál alpolgármester a kommunizmus áldozatainak emléknapján.
Az alpolgármester felidézte: „Miközben a kommunista hatalom egyenlőséget hirdetett, a rendszer ellenségeit üldözték, és emellett valóságos hadjárat folyt minden ellen, ami a nemzet megtartó erejét jelentette. 1945 után, az értelmiség megfélemlítése és sarokba szorítása után parasztok és munkások ezrei következtek. 1956 ürügyén pedig már az sem számított, ha valaki kiskorú volt: a diktatúra mindenkivel leszámolt, aki másként gondolkodott.”
„A rombolás csak részben sikerült – tette hozzá Zsigmond Barna Pál. – Igaz ugyan, hogy ma is látjuk a kishitűség és nyegleség lenyomatát, de 1990 után talpra állt a nemzet. A veszélyek azonban nem múltak el. Sokan legyintenek rá, de nem magától értetődő, hogy Újpesten néhány évtized múlva is magyarul beszéljenek és újpestinek mondják magukat. Ma a magyar nemzetre nem a kommunista önkény leselkedik, de ideológiák, kultúrák, világhatalmi és gazdasági érdekek próbálják lerombolni, ami nekünk, magyar embereknek fontos.”
Az alpolgármester arról is beszélt, hogy mit tanulhat a mai kor embere a kommunista önkény ellen bátorságot mutató hősöktől: „Az ő példájuk ma arra figyelmeztet, hogy a jelen, amelyben élünk, nem kér mást tőlünk, mint a hétköznapok hősiességét. A kommunizmus elleni harc ügye arról is szól, hogy nem szabad mindig a könnyebb utat választani, azt jelenti a mi hétköznapjainkban, hogy senkitől sem kéretik több, mint amit szabad akaratából, közösségi felelősséggel és összefogással meg tud tenni. A hősök legfőképpen azt üzenik, hogy a jövő mindig azoké, akiknek van bátorságuk hinni a nemzet jövőjében és készek ezért cselekedni.”
Újpest önkormányzata annál a két emléktáblánál tartott megemlékezést, amelyek a kommunizmus újpesti áldozatai előtt tisztelegnek. A Deák Ferenc utcában állítottak emléket 2004-ben annak a kilenc újpesti mártírnak, akik 1919-ben, a kommunizmus első magyarországi megjelenése, a Tanácsköztársaság idején vesztették életüket. A Mártírok útján pedig 2011 óta tiszteleg emléktábla azok előtt, akiket német hangzású nevük miatt hurcoltak el.
Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja
Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunista rendszerek áldozatainak emléknapjává. Azért esett erre a napra a választás, mert 1947-ben ezen a napon tartóztatták le koholt vádak alapján, és hurcolták a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az akkori legnagyobb magyar párt vezetője nyolc évet töltött fogságban, először a Gulagon, majd a moszkvai börtönben.
Történeti kutatások világszerte százmillióra becsülik azok számát, akiket a kommunista ideológia nevében gyilkoltak meg. Kelet-Közép-Európában egymillióra tehető az áldozatok száma, rajtuk kívül még rengeteg embert börtönöztek be, kínoztak meg vagy fosztottak meg a vagyonuktól és a megélhetésüktől.
Sokan kényszerültek elhagyni hazájukat a kommunista rezsim miatt. Milan Kundera cseh író, aki 1975-ben emigrált politikai okokból Franciaországba, arra figyelmeztet: „A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk lejegyezni a huszadik század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha nem ismétlődhetnek meg.”