•  
  •  
  •  

A mozi háza az Apolló ház, mivel a kerületben más mozi épületében nem voltak lakások. Vagyis a mozi igazodott a házhoz és nem fordítva. Ez így volt még akkor is, ha a földszint az Apolló házban tulajdonképpen a mozi beépült tetőszerkezete volt. Olyan másfél méter magas oldalfallal és fémkeretbe illesztett üvegtetővel. Fölötte három emelet gang.

Igaz, a ház neve mindig megegyezett mozi éppen aktuális nevével, így lett a köztudatban – és közhasználatban – Apolló ház, majd később Fény mozi ház. Lux ház már nem lett. 
Ott teltek a gyermekéveim, ezért nyugodt szívvel állítom, hogy Újpest legtitokzatosabb, ha úgy tetszik, legsejtelmesebb épülete volt, mert a történelem jócskán átjárta a falait. Központi fekvésénél fogva minden korszak megtalálta magának az Apolló házat. Szerepe a város életében éppen ezért, finoman fogalmazva, nem volt egyértelmű, inkább kalandos.
A Kassai (majd Bán Tibor) utcára néző oldalán a lakások a módosabbaké voltak, cselédszobával, a másik oldalán a szegényebbek laktak félkomfortos lakásokban. Természetesen mi azon az oldalban laktunk, a 3. emeleten.
A ház amúgy Újpest első háromemeletes lakóháza volt, 1910-1911 fordulóján épült, szecessziós stílusban az Árpád út és Kassai utca saroktelkére, és ez is a történelem viharainak kitett ház sorsát mutatja: a Bán Tibor péksegédből lett partizánnak a ház elleni akció során, az épület mellett állítólag nem jutott eszébe az aktuális jelszó, és társai lelőtték.
Aztán földig lerobbantották a ház Árpád út felöli oldalát. Sokáig úgy maradt, majd helyreállítása után katonatisztek és családjaik költöztek bele.
Valamikor ott volt a vigadó, még mozi előtt, a háború alatt az újpesti nyilas párt székházának szerepét töltötte be, a pincében fogdával. A háború után működött benne ügyvédi iroda, váltóüzlet és különböző biztosítók irodái, és kínai áruház. Most gyógyszertár van a mozi helyén, de a neve nem lesz a ház neve is.
A gyermekkorom szép volt, ahogy minden gyerekkor szép! A házban egyik másik lányba szerelmes voltam, de azok a szerelmek elmúltak, és sajnos az ott kialakult haverságokat, barátságokat is elmosta az idő. Sokáig elkísért viszont az ott tanult, ott ránk ragadt gombfoci! Mert a lépcsőházban, a soha nem volt jó lift előtt, meg az első emeleten, a társbérlő Gyuriék és Diniék közös konyhájában játszott világbajnokságokon tanultuk egymástól a gombfocit.
És velem maradt a negyedikről (ami már nem is volt emelet), Horváth Gyurka, a vice Gyurka emléke aki nekem adta a gombcsapatát. Nagyon jó gombokkal.
Ami „mutatványt” be lehetett mutatni a házban, azt Gyurka bemutatta. Gyakran korlátokon kívül, a mélység fölött közlekedett, és a napozó terasz méteres záró falán is kilógatta magát négy emelet magasságban, a grund fölé, amitől mindnyájunknak nyakunkba szaladt majdani férfiasságunk. Ezek a veszélyek jelentették neki az életet. Aztán a házmester Sankóval elhagyta az országot.
Évek múlva hallottam, hogy Németországban, egy kis robogóval belerohant az előtte haladó kamionba. Nyomorék lett örökre.
Aztán elköltöztünk 1956 nyár végén a Tavasz utcába. Megsirattam az Apolló házat! Amikor legutóbb Újpesten éltem rövid ideig, nem mertem elmenni, hogy megnézzem belülről Féltem az emlékektől, vagy az emlékeket féltettem magamtól.                

Réti János