„A munkánkba a szívünket is beletesszük” – Nagy Erzsébet Újpesti Szociális Munkáért Díjat kapott
Újpesten ismét azok kerültek reflektorfénybe, akik a hétköznapok nehézségei között is biztos kapaszkodót jelentenek a rászorulóknak. A Szociális munka napjához kapcsolódó ünnepségen átadták az Újpesti Szociális Munkáért Díjakat – olyan szakembereknek, akik hivatásukat valódi szolgálatként élik meg. Közéjük tartozik Nagy Erzsébet, a Család- és Gyermekjóléti Központ családsegítője, adósságkezelési tanácsadója és mediátora, aki 2016 óta támasza és iránymutatója az újpesti családoknak.
Az idei díjazottak munkája láthatatlanul, mégis rendkívüli erővel formálja Újpest közösségét. Köztük van Nagy Erzsébet, akit kollégái precíz, lelkiismeretes, emberközeli szakemberként írnak le, olyan valakiként, akihez mindig bizalommal fordulnak az emberek.
A díj átadásának pillanata számára is meghatározó élmény volt.
„Igazán meglepődtem, de egyben fantasztikus érzés is volt átvenni ezt a díjat. Őszintén örültem a kollegáim elismerő nyilatkozatainak, és nagyon megható pillanat volt. Ez egy óriási pozitív megerősítés számomra, hogy nem csak én érzem úgy a munkám kapcsán, hogy mindent megteszek, de ezt a vezetőim, munkatársaim is hasonlóan látják és elismerik.” – értékelt a megkapott díj után a családsegítő.
Erzsébet már 2016 óta dolgozik a Család- és Gyermekjóléti Központban, és a kezdetektől érzi, milyen sokrétegű és sokfelé ágazó feladatot vállalt magára. „Az év minden időszaka sűrű és egyáltalán nem kiszámítható” Nincsenek azonos esetek, mindenki egyedi élettörténettel fordul hozzánk – fogalmaz. Adósságkezelési tanácsadóként kezdte, majd egyre több területet vett át. Később az álláskeresők támogatása is feladatai közé került. „Fordulnak hozzánk idősek, pályakezdők, megváltozott munkaképességűek is szép számmal.” – jellemezte munkájának ezt a szegmensét az adósságkezelési tanácsadó
A mindennapi ügyintézés sokak számára magától értetődőnek tűnik, ám számos olyan újpesti akad, akinek minden lépés komoly akadály. Erzsébet ennek a megoldásában is aktív szerepet vállal.
„Változatos feladataim közé tartozik többek között, hogy segítsek a hozzánk forduló embereknek az ügyeik intézésében, támogatási formák elérésében, adósságuk rendezésében. A mozgásukban és beszédükben is akadályozottaknak, akik nem tudnak személyesen eljárni – helyettük meghatalmazással járok el közüzemi szolgáltatóknál, hivatalos szerveknél. Támogatom és segítem azokat az ügyfeleket is, akik egyáltalán nem látják át a mai digitális világ újdonságait.”
A felhalmozódott közüzemi tartozások rendezésében sikerként jelenik meg számomra, ha az adósság bizonyos időre rendeződik, de gyakoriak a visszatérő ügyfelek is, mivel a 60 ezer forintos rokkantsági ellátás nem elegendő a mindennapi létfenntartáshoz.” – jegyezte meg a családsegítő hozzátéve, hogy ez a fajta jelenlét és elkötelezettség az, ami a szakmáját valódi hivatássá emeli.

„Mi a saját személyiségünket is adjuk a munkánkhoz”
A segítő munka nem csupán szakmai tudásból áll, legalább annyira fontos a személyiség, a lelki stabilitás és az empátia is. „Abszolút átérzem a tőlünk segítséget kérők helyzetét, ezt nem is lehet teljesen kizárni, mert nem tudnánk másképp dolgozni. Mi a saját személyiségünket is adjuk a munkánkhoz, ami egy nagyon fontos eszközünk.” A sok nehéz élethelyzet feldolgozásához azonban komoly szakmai háttérre is szükség van.
„Sok olyan esettel találkozunk, ami igazán megérinti a lelkünket… Ezért egyéni és csoportos szupervízióval dolgozzuk fel ezeket a nehéz élettörténeteket. Ez a mi mentális egészségünk szempontjából fontos.” -ismerte el Erzsébet. A mindennapi feladatok mellett vannak helyzetek, amelyek még a legtapasztaltabb szakembereknek is feladják a leckét. A legnagyobb nehézség számomra a tehetetlenség érzése, amikor tudom, hogy mi lenne a megoldás. Pl. Ha valakinek azonnal szüksége lenne idősotthoni elhelyezésre, vagy egy családon belüli erőszak esetében védett helyre, és nincs hová mennie, nem tudunk segíteni, mert nincs férőhely vagy várólista van az otthonápolásra. Ez a legfájóbb.” – fedte fel a családsegítő szakmájának legnagyobb nehézségét.
“2022-től újabb a munkaköröm újabb feladatkörrel bővült: mediátorként is segíteni az ügyfeleket, amely érzékeny terület még több empátiát, türelmet és személyes jelenlétet kíván. Mediátorként elsősorban válási helyzetekkel találkozom, ahol a gyermek / gyermekek elhelyezése, kapcsolattartás és tartásdíj összegének a megállapodásáról kell közvetíteni a szülők között, vagy éppen a közös nevelési elvek egyeztetéséről szól a folyamat. Itt a legnehezebb számomra, amikor a gyermek eszközként jelenik meg a folyamatban. Az esetek többségében a kommunikáció minősége vagy hiánya okozza a legnagyobb nehézséget a szülők között és minden esetben azon dolgozom, hogy ez a folyamat pozitívan változzon, ha nem is tökéletes, de elfogadható legyen.”
Az Újpesti Szociális Munkáért Díj nem csupán egy elismerés. Annak a jele, hogy a közösség észreveszi és megbecsüli azt az erőt, amit ezek a szakemberek nap mint nap beleadnak a munkájukba. Nagy Erzsébet története is pontosan ezt bizonyítja. A segítségnyújtás nem egyszerű feladat, hanem mély, emberi kapcsolat, amelyben minden mondat, minden jelenlét és minden odafigyelés hatványozottan számít.
GZs